Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár (Apród u. 1-3.)
Antall József mellszobra (Apród u. az orvostörténeti múzeumtól nem messze) – Veres Gábor alkotása (2003) anyaga: bronz
Virág Benedek-emlék (Apród u. 10.) – Pátzay Pál alkotása (1971) anyaga: bronz
Szarvas-ház (Szarvas tér 1.) – copf stílusú épület, egykori Szarvas Kávéház. Kapuja felett dombormű, az egykori kávéház cégére (a XVII. Századi eredeti alkotás elpusztult, az jelenlegi dombormű 1811-ben készült)
Döbrentei Gábor mellszobra (Döbrentei út)
Eszperantó kút (Hadnagy u.) – Korniss Dezső, Pfannl Egon és Rácz András építészek alkotása (1967) anyaga: márvány és bronz
Árvíztábla (Döbrentei u. 15) – Az 1775-ös árvíz emléktáblájának másolata (eredeti: Budapesti Történeti Múzeum)
Árvíztábla (Döbrentei u. 15) – Az 1838-as árvíz emléktáblájának másolata
Német-Magyar Barátság emléktábla és emlékfa (tabáni lejtőn) – (1995)
„Akiknek életét tönkretette a kommunizmus” (az Attila út 29-cel szemben levő téren) – Makovecz Imre (építész) és Péterfy László (szobrász) alkotása Rázsó Edit adományából.
Az emlékművet engedély nélkül állították fel.
Oszlop Mátyás király kerti lakából (Dózsa György tér) – XV. Századi szürke gránit oszlop (1925-ben tárták fel)
Ördög-árok emlékkő és hídfőmaradványok (Döbrentei tér) – Budapest Főváros Tanácsa (1970)
’56-os emlékmű (tabáni lejtőn) – Ócsai Károly alkotása (1996) anyaga: süttői mészkő
Rotary mozgalom emléktáblája (tabáni park) – R.C. Budapest – Sasad (1995)
Turul szobrok (Szent Gellért lépcső) – Krisztián Sándor alkotása
Tabáni tűzvész emléktáblája (Gellért szobor alatt a támfalon) – Hazafias Népfront I. ker. Bizottsága (1960) anyaga: mészkő
Török temető maradványai (Várhegy déli lejtőjén)
Vuk Stevan Karadzsics szobra (Szarvas tér, a Szarvas-házzal szemben) – Nebojsza Mitric alkotása (1987) anyaga: bronz
Czakó utca 15. – Eredeti tabáni ház
Szántó Piroska emléklakás (Várkert rakpart 17.)
Nyitva tartás: szerda, péntek, szombat – 14-18 óráig; vasárnap – 11-18 óráig.
A Gellért-hegyi sziklakápolna (Gellért térrel szemben a Gellérthegy oldalában)
A középkorban Szent Iván-barlangnak nevezték, mert állítólag egykor egy Iván nevű remete lakta, aki a források gyógyvízével gyógyította a betegeket. A barlangot a belvizek alakítottá ki. Egyesek szerint erről kapta a Pest nevet a település, mert a szláv eredetű szó kemencét jelent, és lehetséges, hogy hegyekre is használták ezt a kifejezést.
A XIX. században temetkezési helynek használták, majd otthontalanok lakhelye volt. 1925-ben megkezdődött a sziklakápolna kialakítása. Mintául a Lourdes-i kegyhely szolgált. 1926-ban felszentelték, 1934-en pedig az újjászerveződött pálosok tulajdonába került. 1951-ben politikai okokból veszélyesnek nyilvánították, és befalazták. A 60-as években vízügyi kutatások színhelyéül szolgált, majd raktár lett. Az Egyház 1989-ben visszakapta, és a helyreállítási munkát követően 1990-ben felszentelték az új oltárt. 1992 óta látogatható. Ma újra a pálosok tulajdonában van. Itt őrzik Remete Szent Pál egy apró ereklyéjét is.