Lelkimorzsák

26: „Azt hisszük, hogy ha egy kicsit szeretjük Istent, akkor semmi rossznak sem lenne szabad megtörténnie és semmi szenvedésnek nem lenne szabad minket elérnie. Tudjátok, azért gondolkozunk így, mert nem látjuk a kereszt értékét és nem ismerjük boldogságát. Én megtapasztaltam: négy vagy öt éven át sokat rágalmaztak, sok ellentmondásban volt részem, eléggé megzavartak. Ők voltak az én keresztjeim… Úgy éreztem, …

31: „ha elveszik, ne követeld vissza…” (Lk. 6,30)

31: „Ha nincsen egy barátod, aki figyelmeztet a hibáidra, fizess meg erre egy ellenséget.” (Don Bosco)

30: van itt valami ennivalótok? „Ha elvesztettem Jézust, nem fontos szorongva vagy aggályosan keresni, hogy újra találkozhassak Vele. Elég csak újra bevenni őt életem hétköznapjaiba, bevonni a mai nap nehézségeibe és lehetőségeibe. Elegendő egy mozdulat, amivel odakínálom az éppen tőlem kérőnek azt, amim van: a maradék halam és lépesmézem. Abban a pillanatban észrevehetem, hogy Jézus ül az asztalomnál és Ő …

31: „De most – hangunk gyöngesége és az idő előhaladottsága miatt – legyen mára elég amit a szent kút és az Eucharisztia misztériumairól mondtunk. Holnap, ha Isten megadja a szó hatalmát és bőségét, még többet fogok mondani… Legyen fületek kész, lelketek serény, hogy amit összeszedünk a Szentírásból és nektek elmondunk, azt megtartsátok, hogy bennetek maradjon az Atya, Fiú, Szentlélek, kegyelme. …

30: „a Te szíved szerint” A lelkek, amelyeket te formálsz, Uram, erős lelkek. Miért találok mégis oly keveset belőlük? Miért nem vagyok én is gerincesebb a nehézségben, állhatatosabb a megpróbáltatásban? Te azt mondtad, hogy mélyen bele kell gyökereznem természetfölötti életem talajába. E gyökerek pedig nem szavakból vagy parancsszavakból állnak, hanem valódi, belső meggyőződésből, amely lassan fejlődik és növekszik a lelkem …

9: „A keresztségben megtisztult nép Krisztus oltárához halad, ezen szavakat énekelve: “Bemegyek az Úr oltárához, az Úrhoz, aki megvidámítja ifjúságomat.” Igen, mert a megkeresztelt, már levetvén a vénhedt tévely burkát, megújulva a sasnak ifjúságában, a mennyei lakomára igyekszik. Megérkezik a körmenet. Mindenki meglátja a feldíszített szent oltárt, és felkiált szívében: „Előttem asztalt terítettél…, az Úr az én pásztorom, semmiben sincs …

28: „Meglátni a másik emberben Krisztust, miközben bízunk abban, hogy bennünk is jelen van: ez az igazi irgalom, ami – ismétlem – nem igényel semmiféle agytornát. Ez a tekintet az Istennel és a szenvedő felebaráttal való közösség őszinte vágyának a gyümölcse. Ezt csak a türelmes és kitartó imádságban, főként a szentségimádásban és a szentáldozásban kaphatjuk meg. Ha őszintén vágyakozunk rá, …

31: „Mennyire kínoz engem az, amit most önmagamról mondok, hiszen szavaimmal magamat ostorozom: Az én nyelvem sem tudja úgy hirdetni az igét, amint az méltó lenne, és az én életem sem követi nyelvemet… Bűnösségemet nem tagadom, lanyhaságomat és hanyagságomat magam is látom. (Bűnöm beismerése talán kiesdi majd az irgalmas Bírónál a bocsánatot.) Amikor még a monostorban éltem, meg tudtam tenni, …

31: „Az alázatosság látszata sokakat megcsalhat, mert a magukat alázatosnak tartókban sokszor csak félelem van. Olyan félelem, amilyennel emberek iránt viselkedni nem szabad. Vannak akik mások megfeddendő bűneit azért hallgatják el, mert félnek, s közben azt hiszik magukról, hogy az alázatosság a hallgatásuk oka. Az alázatosság színébe burkolt félelem veszélyes, mert az sokakat visszatarthat a gonoszság kötelező megfeddésétől és ezzel …