31: „De most – hangunk gyöngesége és az idő előhaladottsága miatt – legyen mára elég amit a szent kút és az Eucharisztia misztériumairól mondtunk. Holnap, ha Isten megadja a szó hatalmát és bőségét, még többet fogok mondani… Legyen fületek kész, lelketek serény, hogy amit összeszedünk a Szentírásból és nektek elmondunk, azt megtartsátok, hogy bennetek maradjon az Atya, Fiú, Szentlélek, kegyelme. A Szentháromság országa örökkévaló! Öröktől fogva volt, van és lesz mindörökkön örökké.
Tehetségünk szerint oktattunk titeket arra, amit kaptunk. Úgy beszéltünk, ahogy tudtunk.
Ti szentek lettetek az Egyház papjainak szolgálata által, iparkodjatok megtartani, amit Istentől kaptatok!
Legyetek áldozat, tiszta áldozat, Isten számára!
Maradjon rajtatok az Úr pecsétje, hogy megérkezhessetek ti is erényetek jutalmára a mi Urunk Jézus Krisztus által, kinek dicsőség, tisztesség, dicséret, most és mindvégig, öröktől fogva, mindörökkön örökké. Amen.” (Szent Ambrus)
30: „Elpusztítod azt a képet, ó asszony, amit kaptál Istentől, ha arcodat festékkel bekened és mesterséges pírba borítod! Ez a látszani akaró bűn pírja, nem a tisztességé! A csalásé és nem az ártatlanságé! Ez a pirosság ideig-óráig tartó, melyet vagy esővíz vagy izzadság letöröl. Ez a pirosság megtéveszt másokat és téged is megcsal, mert annak sem tetszel vele, akinek tetszeni akarsz, mivel látja, hogy nem a tied, amivel tetszeni kívánsz. És emellett visszatetszel a Teremtőnek, aki az ő képét benned tönkretéve látja.
És láthatjátok, hogy ez azután hova vezet: a mai anyák hamar beszüntetik a szoptatást is, sőt a gazdagabbak még restellnek szoptatni is. A szegényebbek pedig elvetik gyermekeiket és kiteszik pusztulásra. Sőt a gazdagok, hogy a birtok fel ne daraboltassék, már a méhben gyilkolnak és előbb elveszik, mint adják az életet.” (Szent Ambrus)
29: „Szeretni a gyermekeket édes és bensőséges dolog. Ám sokszor maga az atyai szeretet is árthat a gyermekeknek, ha nem tart kellő mértéket, vagy ha kedvencét megkülönböztetéssel megfosztja testvéreinek szeretetétől. Többet ad fiának az, aki testvéreinek szeretetét is megszerzi számára.
Mit csodálkoztok, ha birtok vagy ház miatt pör támad testvérek között? Ahogy egy felöltő miatt is irigység támadt Jákob fiai közt?
Ha szegény is egy családapa és nem hagyhat kincses gazdagságot fiaira, akkor is adhatja mégis áldásának örökségét, mely megszentülésükre szolgálhat, hiszen többet ér nekik boldognak, mint gazdagnak lenni.” (Szent Ambrus)
28: „Jó a vendégszeretet, megkapja jutalmát úgy az embernek elismerésében, mint Istennek visszafizetésében. Óvakodjunk, nehogy a vendégek fogadásában tanúsított érdességünk vagy hanyagságunk miatt, majd nekünk is megtagadtassék az élet után a szentek társaságának vendégsége az égben.
Vagy talán szegénységedre hivatkozol? A vendég nem kincseket keres nálad, hanem szívességet, nem menyegzői ruhát, hanem közönséges ételt.
Aztán ki tudja, nem magát Istent fogadod-e vendégül, mikor csak embert fogadsz? Ábrahám is három utasnak ajánlotta fel vendégszeretetét és íme, Istent látta vendégül az ő angyalaival.” (Szent Ambrus)
27: „Mit mondjak a telhetetlen pénzvágyról, arról a pénz okozta kéjről, mely minél többet harácsol össze, annál szegényebbnek gondolja magát? Arról, ami mindenkire irigykedik és magamagának mindig kevés? Arról, ami a gazdagság bőségében is ínségesnek és kevésnek tartja ami van és lekicsinyli még a sokat is? Arról, ami harca kel az elemek ellen, átszeli a tengert, felássa a földet, szünös-szüntelen ostromolja kéréseivel az eget, sem derűs, sem borús idő nincsen ínyére, elégedetlen az évi terméssel és az anyaföldet átkozza?
Az ilyen lélek – beteg lélek!
Ha már kincsre vágyol, keresd a láthatatlanokat, melyek az égben és nem a földben rejlenek! Légy lélekben szegény és gazdag leszel bármely anyagi helyzetben, mert nem a gazdagság bőségében van az igaz élet, hanem hitben és erényben. Akkor vagy igazán gazdag, ha Istenben vagy gazdag.” (Szent Ambrus)
26: „Azt kérdezed, hogy hogyan kezdd el az imádságot?
Mondd, ha emberhez fordulsz a kéréseddel és így kezded el: add nekem ezt-azt, ugye az ilyen kérés szemtelennek látszik? Ezért az imádságnak Isten dicséretével kell kezdődnie. Azzal, hogy dicséred és elismered a Mindenható Istent, aki számára minden lehetséges, és aki meg is tudja adni a kért dolgot. Aztán következhet a könyörgés, mint azt az Apostol tanítja: „mindenekelőtt arra kérlek, tartassanak imádságok, hálaadások és esedezések”.
Az imádság tehát először az Istent dicsérje, azután kérjen, utána esedezzék, és végül adjon hálát. Ne ess neki az Istennek, mint az éhes ember mindjárt az ételnek, hanem kezdd Isten dicséretével, aki adta azt neked!” (Szent Ambrus)
25: „Azt kérdezed, hogy mit ér, ha inkább csendben imádkozunk, mint hangos szóval?
Ez a feleletem rá: Vegyünk az ember szokásából példát a dologra. Ha olyasvalakitől kérsz valamit, akiről tudod, hogy hamar meghallgat, magad sem gondolod, hogy nagy hangon kell kérned. Inkább kérsz mérsékelt hangon. De ha sükettől kérsz, ugye, hogy kiabálni kezdesz, hogy hangodat meghallja?
Aki nagy hangon imádkozik, azt hiszi, hogy az Isten csak így hallgatja meg őt. Aki pedig csendben imádkozik, kifejezést ad annak a hitének, arról is hitvallást tesz, hogy az Isten a szívek és vesék vizsgálója, ezért előbb meghallja könyörgésedet, mint az, az ajkadon felhangzott volna.” (Szent Ambrus)
24: „Mindent az Isten művel – mondja az Írás. De a Szentlélekről is ugyanezt mondja: „Mindezeket egy és ugyanazon Lélek műveli, kinek-kinek úgy adván részt, ahogy akarja”. Íme tehát a Szentírásból hallhatod, hogy a Lélek úgy ad részt, úgy osztogat, ahogy akarja, nem pedig ahogy mások akarják! Tehát a Szentlélek nektek is úgy adja kegyelmét ahogy akarja, nem ahogy az Atya vagy a Fiú parancsolják neki, hiszen Ő mindkettejük Lelke.
Higgyétek tehát erősen, hogy ő valóban Isten, a Vigasztaló.
Az ariánusok azt vélik, hogy a Szentlélek méltóságát csorbítják, ha őt csak Paraklétosznak mondják. Mit jelent a Paraklétosz? Azt, hogy: vigasztaló. És ezért ne lehetne Isten? Mintha nem olvasnók az Atyáról is, hogy ő a „Vigasztalás Istene”?
Láthatod tehát, hogy ők éppen azt gondolják a Szentlélekkel szembeni sérelemnek, amit mi pünkösd napján áhítatos érzéssel hirdetünk!”.
(Szent Ambrus)
23: „És ne hagyj minket a kísértésbe vitetni, hanem szabadíts meg a gonosztól”
Azt mondja az imádság: olyan kísértésbe, melynek elviselésére gyengék vagyunk. Nem azt mondja: ne vígy minket a kísértésbe, hanem – mint bajnok – oly próbatételt óhajt, melyet megbír az emberi természete.
Továbbá azt kéri, hogy mindenki megszabaduljon a gonosztól, vagyis az ellenségtől, a bűntől.
Az Úr azonban, aki elvette bűneiteket és megbocsátotta vétkeiteket, elég hatalmas ahhoz, hogy megvédjen és oltalmazzon titeket az ördög cselvetéseitől. Aki Istenre bízza magát, nem fél az ördögtől, mert: „ha Isten velünk, ki ellenünk?”. Neki legyen tehát dicséret és dicsőség öröktől fogva most és mindvégig, mindörökkön örökké. Amen.” (Szent Ambrus)
22: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miként mi is elengedünk minden adósunknak”
Ha nem vettél volna kölcsön idegen pénzt, nem volna adósságod. Ezért számítják ezt fel neked bűnül. Volt pénzed, gazdagnak születtél. Gazdag voltál, Isten képére és hasonlatosságára teremtve. De elvesztetted, amid volt, elvesztetted alázatosságodat, midőn nagynak akartál látszani. Elvesztetted vagyonodat, az ördögtől vettél kölcsönt, mire nem volt szükséged. Aki előbb Krisztusnak voltál szabadosa, most az ördögnek lettél adósa. Adósleveled az ellenség kezében volt, de ezt Krisztus a keresztre szegezte és saját vérével törölte el, visszaadta szabadságodat.
Vigyázz arra, amit mondasz: ahogy te megbocsátasz, úgy bocsássanak meg neked is. Ha magad megbocsátasz, illően kérheted, hogy Ő is megbocsásson neked. Ha magad nem bocsátasz meg, hogy kérheted, hogy Isten neked megbocsásson…?” (Szent Ambrus)
21: „…Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma…”
Emlékezetedbe idézem, amit már mondtam neked, hogy Krisztus szavai előtt a felajánlott adomány: kenyér, De amikor elmondták fölötte Krisztus szavát, már nem kenyér a neve, hanem: Krisztus teste.
És hogy miért mondjuk az Úr imádságában, mely az átváltozás után kerül sorra, hogy „kenyerünket”? Mert mi már ebben az imádságban nem csak a kenyérre, hanem az „állagfölötti” (átváltoztatott, természetfeletti) kenyérre is gondolunk! Nemcsak arra, ami a testbe megy hanem az örök élet kenyerére is, mely lelkünket táplálja és erősíti.
„Mindennapi” ez a kenyér, tehát miért évente csak egyszer vennéd? Vedd mindennap azt, ami mindennap hasznodra van! Élj úgy, hogy méltó légy a naponkint való vételére! Aki nem méltó arra, hogy mindennap magához vegye, nem méltó arra sem, hogy egy év múlva áldozzék!
Azt hallod, hogy valahányszor bemutatjuk ezt az áldozatot, az Úr halálát, az Úr feltámadását és mennybemenetelét jelenítjük meg és a bűnök bocsánatát eszközöljük. És mégsem akarod ezt az éltető kenyeret naponkint venni? Kinek sebe van, orvosságot keres. A bűn a mi lelkünk sebe. Ennek orvossága ez a mennyei és tiszteletreméltó szentség.
Ha mindennap veszed – minden nap „ma” van számodra. Ha ma tied Krisztus, mindennap feltámad benned.” (Szent Ambrus)
20: „… szenteltessék meg a te neved”
Mit jelent ez: szenteltessék meg? Mintha az ő szentsége gyarapodhatnék a mi könyörgésünk által? Nem így! Hanem: szenteltessék meg mibennünk, hogy az ő szentsége elérhessen hozzánk és megjelenhessen bennünk.
„…jöjjön el a te országod…”
Mintha nem volna örökkévaló Istennek országa? Azt mondod az Atyának, hogy „Jöjjön el a te országod”? Mintha még nem jött volna el? De hát most jött el az Isten országa, amikor megkeresztelkedtél, magadhoz vetted az Urat és megnyerted az ő kegyelmét! Hiszen Ő maga mondja: Isten országa bennetek van.”
„…legyen meg a te akaratod, miképpen mennyben azonképp itt a földön is…”
Krisztus vére békét szerzett mindenkinek az égen és a földön. Szent lett az ég, levetették onnét az ördögöt. Hol van most? Ott, ahol az ember, akit megtévesztett. Legyen meg a te akaratod, azaz legyen béke a földön, mint az égben.” (Szent Ambrus)
19: „Ne gondoljátok, hogy kis fontosságú dolog tudni azt, hogyan imádkozzatok. Maguk a szent apostolok is kérték az Úr Jézust: „Urunk, taníts meg minket imádkozni”. Akkor elmondta az Úr az imádságot: Miatyánk…
Lám, mily rövid ez az imádság, és mégis tele van minden erénnyel! Emeld hát szemedet az Atyához, aki a keresztségben újjászült, az Atyához, aki Fia által megváltott és mondd neki:
Mi Atyánk…
Jó a mérsékelt merészség: Atyának mondd őt, mint fia. De ne tulajdonítsd őt csak magad atyjának! Egyedül Krisztusnak tulajdon atyja ő, nekünk, mindnyájunknak, közös atyánk. Mondd hát te is a kegyelemmel: „Mi atyánk”, hogy Fia nevét viselhesd. Az Egyház tekintélyével és méltóságával ajánld magad neki.
Miatyánk, ki vagy a mennyekben…
Mit jelent az, hogy mennyekben? Ott van a menny, ahol nincs bűn. Ott van a menny, ahol a gonoszságot büntetik, ott van a menny, ahol a halál sebe nem található.” (Szent Ambrus)
18: „Az oltárhoz járultál. Magadhoz vetted Krisztus testét. Elmondom megint, mily szentségben részesültél. Dávid beszél neked ezekről. Ő a Szentlélekben előre látta a mi misztériumainkat, örvendezett és azt mondta a 22. zsoltárban, hogy „a jó pásztora, jó legelőre vitte ki és semmiben sincs hiánya”. Miért? Mert aki Krisztus testét veszi, nem éhezik meg sohasem.
Az oltárhoz értél, elnyerted Krisztus testét és mennyei szentségben részesültél.
Mit mond az Énekek éneke? „Ettem kenyeremet mézemmel”. Láthatod, hogy nincs e kenyérben semmi keserű íz, hanem egészen jóízű kenyér ez. Vagy: „Ittam boromat tejemmel.” Lám, ilyen a vidámsága annak, akit semmi bűn szennye nem rútít. Valahányszor iszod, bűneid bocsánatát nyered el és lelked mámoros lesz. Ezért mondja az apostol is: „Ne részegedjetek meg a bortól… hanem teljetek meg Szentlélekkel”. Mert aki bortól részegedik meg, az inog és botorkál. Aki pedig a Szentlélektől lesz mámoros, az Krisztusba ereszti gyökerét. Ezért kiválóbb az a mámor, melytől józan lesz az elme.” (Szent Ambrus)
17: „Mondottam már nektek, hogy az oltárra kelyhet és kenyeret tesznek. Mit öntenek a kehelybe? Bort. És mit még? Vizet. Te azt kérded: Mire való a víznek a hozzá keverése? Erre felelek most.
Az Úr kínszenvedésének napján, mivel közel volt a zsidók húsvétja, katonákat küldtek hogy megöljék azokat, akik a kereszten függtek. Odaérve látták, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus már meghalt. Akkor az egyik lándzsával átszúrta Krisztus oldalát és onnét vér és víz folyt ki. Miért víz? A víz azért, hogy megtisztítson, a vér azért, hogy megváltson. Miért az oldalából? Mert ahonnét jött a bűn, onnét jön a kegyelem. A bűn az asszonytól jött , a kegyelem a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Szent Ambrus)
16: „Amikor szentáldozáshoz járulsz és magadhoz veszed, ügyelj, mire int az apostol: „Valahányszor vesszük, az Úr halálát hirdetjük és hittel valljuk feltámadását is”.
Ha az ő halálát hirdetjük, hirdetjük tehát a bűnök bocsánatát is! Mert valahányszor kiöntetik a vér, az a bűnök bocsánatára ömlik ki.
Ezért mindig kell vennem, hogy mindig elnyerjem bűneim bocsánatát. Mindig vétkezem, tehát kell, hogy mindig legyen rá orvosságom.” (Szent Ambrus)
15: „Az ószövetségben csodáljuk a zsidók titokzatos szertartásait, miket az ősatyák nyertek. Először is régiségük, másodszor kiváló megszentelő erejük miatt. De bebizonyítom neked, hogy a keresztények szentségeinek ezek csak előképei és a szentségeink szentebbek, mint a zsidóké.
De hogy például a keresztségről beszéljünk: mi van emlékezetesebb, mint hogy a zsidó nép átment a Vörös-tengeren? De mégis meghalt aztán a sivatagban az egész nép, mely átment a tengeren!
Aki azonban ezen a vizen, a keresztvizen megy át, a földiektől az égiekhez megy át! Ez az igazi átmenet: a bűntől az életre, a vétektől a kegyelemre, a szennytől a megszentelésre. Aki ezen a vízen átmegy, az nem hal meg, hanem föltámad. Mert még ha meg is hal, élni fog!” (Szent Ambrus)
14: „Ha itt van Krisztus teste, itt vannak az angyalok is. Miért mondom ezeket? Mert angyal, azaz Isten követe minden ember, aki Krisztust hirdeti. Miként? Keresztelő Szent János esetéből végy magyarázatot. János ugyan apától-anyától született, mégis, figyeld meg, hogy angyalnak mondják: „Íme elküldöm angyalomat színed előtt és ő előkészíti utadat.” Vagy amit Malakiás is mond minden papról: „A pap ajkai a tudományt őrzik és az Isten törvényeit várják az ő szájából, mert ő a Mindenható Isten angyala”.
Azért mondom ezt, hogy a papság méltóságát hirdessem, nem azért, hogy e hatalmat a személyes érdemüknek tulajdonítsd.
Ellene mondtál a világnak, tehát vigyázz magadra! Te hittel tartozol Krisztusnak, őrizd meg hát hitedet! Többet ér az minden pénznél! A hit adja örökségedet, a pénz csak a jelen világot. Gondolj tehát mindig arra, hogy mit ígértél és légy vigyázatos! Ha figyelmesen őrzöd ígéretedet, biztosabb, hogy meg is tartod amire kötelezted magadat.” (Szent Ambrus)
13: „Amikor megkeresztelkedtél, gondolj vissza, hogy akkor mit mondtál és azóta is szorgosan ismételd magadban. Akkor hozzád jött a pap és az olajjal Krisztus bajnokává kent föl téged, hogy készen légy e világ elleni bajvívásra. Vállaltad küzdelmed versenyét. Aki versenybe száll, annak van mit remélnie, hiszen ahol verseny van, ott győzelmi babér is van.
E világban folyik le küzdelmed, de odaát Krisztustól nyersz koszorút. A jutalom az égben van, de itt szerzed meg az érdemet a jutalomra.
Amikor a pap azt kérdezte tőled: Ellene mondasz-e az ördögnek és cselekedeteinek, mit feleltél? – Ellene mondok. Ellene mondasz-e a világnak és élvezeteinek – mit feleltél? – Ellene mondok. Tartsd hát eszedben e szavadat, és sose felejtsd el ezt a kötelezvényedet! Gondolj arra, hogy kinek tetted a kötelező ígéretet! Szerpapot láttál, de ő Krisztus szolgája volt. Ígéretedet tehát nem a földön, hanem az égben őrzik.” (Szent Ambrus)
12: „Legyünk tudatában annak, hogy újjászülettünk! Ne kérdjük oktalanul: hogyan születtünk újjá? Talán visszatértünk anyánk méhébe és úgy születtünk újra?
Nem. Nincs itt szó a természet rendjéről, amikor a kegyelem fölségéről beszélünk! A születés nem mindig a természet rendje szerint történik. Hisszük, hogy a mi Urunk Krisztus, a Szűztől született és tagadjuk, hogy ez a természet rendje szerint történt volna. Mert nem férfiútól fogant Mária, hanem a Szentlélektől.
Ha a Szentlélek, aki a Szűzre leszállt, és így benne az Ige megtestesült, akkor nem kell kételkednünk abban, hogy ugyanaz a Szentlélek, leszállva a keresztkútra, vagy azokra, kik megkeresztelkednek, valódi újjászületésben részesültek.” (Szent Ambrus)
11: „Azt kérdezed, hogyan mondhatom neked, hogy Krisztus testét veszed magadhoz, amikor csak kenyeret látsz?
Meg kell értened, hogy ez esetben nem az a dolog lényege, amivé a természet alakította, hanem amivé a szentelés változtatta! Mert nagyobb az ereje a szentelésnek, mint a természetnek, hiszen a szentelés magát a természetet változtatja át.
Emlékezhetsz, hogy Mózes botot tartott a kezében, ráütött a sziklára és víz folyt a sziklából. Nagyobb az ereje tehát a kegyelemnek, mint a természetnek! Mert az a szentség is, amelyet magadhoz veszel, Krisztus kegyelmének szavai által valósul meg. Ha ugyanis oly hatalma volt Illés szavának, hogy tüzet hozott le az égből, ne volna oly ereje Krisztus szavának, hogy az elemek mivoltát változtassa át? Azt olvastad az egész világ teremtéséről, hogy „ő szólt és lettek”. Vajon az Isten szava, mely a semmiből meg tudta teremteni azt, ami nem létezett, ne tudná azt, ami van, azzá változtatni, ami előbb nem volt?” (Szent Ambrus)
10: „Valóban csodálatos, hogy az ősatyáknak Isten mannát hullatott és hogy mindennap megadta nekik ezt a mennyei táplálékot. Mégis, akik azt a kenyeret ették, mind meghaltak a pusztában. Az étel azonban, melyet te veszel, az az Élő Kenyér, mely az örök élet táplálékát nyújtja, és mindaz aki ezt eszi, nem hal meg mindörökké. Mert ez: Krisztus teste.
Most vesd össze magad, vajon az angyalok kenyere, a manna kiválóbb-e, vagy Krisztus teste, amely az Élet teste? A manna az égből jött, ez annál is magasabbról! Az mennyei volt, ez a menny Uráé! Arra romlás várt, ha másnapra eltették, ez mentes minden romlástól, és bárki ezt jámborul ízleli, romlást nem fog szenvedni!
Értsd meg jól: az ősatyák számára a sziklából fakadt víz , neked Krisztus vére fakad! Az a víz a szomjukat egy ideig csillapította, de téged téged ez a vér mindörökre kielégít! A zsidó ivott és tovább szomjazott, te pedig, ha ebből iszol, szomjas nem maradsz. Az képletesen történt, ez pedig valóságban történik.” (Szent Ambrus)
9: „A keresztségben megtisztult nép Krisztus oltárához halad, ezen szavakat énekelve: “Bemegyek az Úr oltárához, az Úrhoz, aki megvidámítja ifjúságomat.” Igen, mert a megkeresztelt, már levetvén a vénhedt tévely burkát, megújulva a sasnak ifjúságában, a mennyei lakomára igyekszik.
Megérkezik a körmenet. Mindenki meglátja a feldíszített szent oltárt, és felkiált szívében: „Előttem asztalt terítettél…, az Úr az én pásztorom, semmiben sincs hiányom, jó legelőn adott nekem helyet, üdítő víz mellé telepített”.
Az Eucharisztia vételekor pedig arra gondoljunk, hogy erről mondja az apostol: „szem nem látta, fül nem hallotta, az ember szívébe föl nem hatolt az, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik”. Tehát nem emberi, hanem isteni eredetű ez a szentség, melyet ott magadhoz veszel.” (Szent Ambrus)
8: „Még az angyalok is meglepődtek, mikor Krisztus feltámadt, még a Hatalmak is fölfigyeltek, mikor látták őt testben az égbe szállni. Azt mondták: „Ki ez a dicsőség királya?” Krisztus pedig látva Egyházát fehér ruhában, kiért ő szennyes ruhát öltött magára, így szólt hozzá: „Íme szép vagy és szemeid, mint a galambé”. Igen, szépek az egyház szemei mint a galambé, mert ennek képében szállt le rá a Szentlélek az égből.
Milyen csodálatos ez testvérek, hogy bennük mutatkozik szépnek az Egyház! Ezért szól így rólunk az Ige: „Egészen szép vagy és semmi hiba nincs benned”. Mivel a bűn már elmerült a vízben, ellene mondván a világnak, már átmentünk a világon és megérkeztünk Krisztushoz! Az Úr Jézus pedig az ő nagy szeretete vágyától indítva, mivel a megkeresztelteket már semmi bűn sem szennyezi, így szól Egyházához: „Tégy engem pecsétként szívedre, végy mint pecsétet karodba”.
Ez pedig annyit jelent: tégy, mint pecsétet a szívedre, hogy hited a szentségek által teljes fényében ragyogjon, szeretetedet ne csökkentse semmiféle üldözés és ne fojtsák el a kísértések nagy vizei.” (Szent Ambrus)
7: „Gondolj vissza, hogy mit is feleltél akkor, amikor mondtad: „Hiszek az Atyában, hiszek a Fiúban, hiszek a Szentlélekben”. Ugye nem úgy mondtad: Hiszek a nagyobban és kisebben és az utolsóban, hanem elkötelezted magad arra, hogy egyformán higgy úgy a Fiúban, mint az Atyában, hogy egyformán higgy úgy a Szentlélekben, mint ahogy hiszel a Fiúban. Tehát a Szentháromságot vallottad meg.
Fehér ruhát kaptál ezután, annak jeléül, hogy levetetted a bűn öltözetét és magadra öltötted az ártatlanság tiszta ruháját. Emlékszel, Krisztusnak is fehér volt a ruhája, mint a hó, amikor a feltámadása utáni dicsőségét előre megmutatta a Tábor-hegyen.
Ezért a hónál tisztább lettél, mert a keresztségben a bűneid bocsánatát megkaptad.” (Szent Ambrus)
6: „Te is várakoztál a keresztségedre. Emlékezhetsz ott a fürdőben az inaszakadtra azért is, mert ő is a maga emberére várt. Te kire vártál volna, ha nem az Úr Jézusra, aki a Szűztől született? Akinek eljövetele óta már nem az előkép gyógyít meg évente egyet-egyet, hanem a beteljesült valóság gyógyít meg mindenkit?
Ő az tehát, akire vártak, hogy leszálljon. Róla tanúskodott János, mikor ezt mondta: „láttam a Lelket, mint galambot leszállni és rajta maradt”. És terád most miért szállott volna alá a Szentlélek galamb képében, ha nem azért, hogy te is belásd, hogy te is felismerd: az a galamb, amelyet Noé bocsátott ki a bárkából csak előképe volt a Szentléleknek?
Ismerd hát föl benne az örök előképét annak a Szentléleknek, aki ebben a szentségben téged is részesített!” (Szent Ambrus)
5: „Hallhattad az evangéliumban azt is, hogy az Úr angyala időnkint leszállt a tóba és felkavarta a vizet, és aki a víz felkavarása után először ment bele a tóba, meggyógyult, akármiféle betegségben sínylődött is.
Ez a tó Jeruzsálemben volt, benne évenkint egy ember gyógyult meg, és senki sem gyógyult meg az angyal leszállása előtt. Annak jeléül pedig, hogy valóban angyal szállt le, felkavarodott a víz. Ez a jel a hitetlenek miatt volt. Az ő számukra ott ez volt a jel.
Neked elég a hit! Nekik az angyal szállt le, neked a Szentlélek. Ott a teremtmény mozgatott, benned pedig Krisztus a mozgató, minden teremtmény Ura!” (Szent Ambrus)
4: „Értsd meg, hogy a víz nem ad tisztulást a Szentlélek nélkül. Láthatod: az a szír ember hétszer merült alá a törvény fennállása idején. Te pedig a Szentháromság nevében háromszor merültél alá. Hitvallást is tettél. Emlékezz csak vissza: hitvallást tettél az Atyáról, hitvallást tettél a Fiúról és hitvallást tettél a Szentlélekről.
Őrizd meg hát a dolgok rendjét ebben a hitvallásban. Meghaltál a világnak és az Isten számára támadtál föl. Eltemetkeztél a világnak a vízben, az ő elemében, így meghaltál a bűnnek és feltámadtál az örök életre.
Hidd el hát, hogy ez a víz nem csak víz volt, hanem kegyelem is, és nem is hatástalan.” (Szent Ambrus)
3: „Aztán okulj a Királyok Könyvének olvasmányán is. Námán szír ember volt, bélpoklosságba esett és senki sem tudta kigyógyítani. Akkor az egyik rableány azt mondta neki, hogy Izraelben van egy próféta, aki meg tudná szabadítani. Ő pedig aranyat és ezüstöt vett magához és elment Izrael királyához. Elizeus azonban azt sugallta a királynak, irányítsa hozzá a szír embert, hadd ismerje meg, hogy van Isten Izraelben. Mikor pedig az hozzá érkezett, meghagyta neki, hogy merüljön alá hétszer a Jordán vizében. Arra ő magában azt forgatta, hogy jobb vizei vannak az ő hazájának, sokszor fürdött is bennük, mégsem szabadult meg poklosságától. De mikor szolgái biztatták és rávették, mégis alámerült a vízben. Amikor megtisztult, menten megértette, hogy nem a víz ereje tisztít meg valakit, hanem a kegyelemé.
Hát akkor gondold meg azt is, hogy kit jelképezhet az a fiatal rableány? Ez az Úr Egyházára értendő, amelyet előbb a bűn vetett fogságba, mikor még nem élvezte a kegyelem szabadságát, aztán az ő tanácsára hallotta meg mégis az összes pogány nép a prófétai szót, amiben a népek sokáig kételkedtek, de amikor hittek neki, akkor bűneik minden szennyétől megtisztultak. Az a pogány szír is kételkedett, mielőtt meggyógyult volna.
Te már meggyógyultál, ne kételkedj tehát!” (Szent Ambrus)
2: „Ne azokat szemléld, amik láthatók, hanem a láthatatlanokra ügyelj, mert amik láthatók, azok mulandók is, amiket azonban nem láthatunk, azok örökkévalók. Fontold meg, milyen ősrégi a te keresztséged misztériuma, hisz már a világ kezdetén meg van az előképe.
Azért, hogy az Úristen helyre hozza, ami megromlott, vízözönt bocsátott a földre és Noénak, az igaznak, megparancsolta, szálljon a bárkába. Noé pedig a víz apadtával először hollót bocsátott ki, ami nem jött vissza. Aztán galambot bocsátott ki, és a galamb olajággal visszatért.
Látod, itt szó van vízről, fáról, galambról. És kétségbe vonod, hogy mindez titkos előkép?
A víz – annak a víznek előképe, melybe elmerül a test, hogy megtisztuljon minden testi bűntől. Ez a víz a temetője minden gonosztettnek. A fa melyből a bárka készül, előképe annak a megmentő fának, melyre az Úr Jézust szegezték, mikor értünk kínhalált szenvedett. A galamb azt a galambot példázza, melynek képében a Szentlélek szállt le, mint ahogy tanultad az Újszövetségben. A Szentlélek leheli lelkedbe a békét, elmédbe a megnyugvást. A holló pedig a bűnnek a jelképe. Elmegy, de nem tér vissza. Így te is mostantól őrizd meg magadban az igaz ember éberségét és bűntelenségét.” (Szent Ambrus)
1: „Keresztségedkor, nagyszombat éjszakáján, beléptél az újjászületés szentélyébe. Most idézd emlékezetedbe, mit kérdeztek tőled és tartsd eszedben, mit feleltél! Igen, ellene mondottál az ördögnek és az ő cselekedeteinek, a világnak, a paráznaságnak és az élvezeteknek.
Ígéretedet nem a holtak sírja őrzi, hanem az Élet Könyve. Láttál ott szerpapot, láttál áldozópapot és láttad a főpapot is. De ne testük alakját tekintsd, hanem a szent szertartás kegyelmét. Angyalok színe előtt szólottál, miként írva van: „A papnak ajkai a tudományt őrzik és az ő szájából a törvényt keresik, mert ő a mindenható Úrnak angyala”. Nem lehet tudatlanba venni, nem lehet tagadni: angyal az, aki Krisztus országát és az örök életet hirdeti neked. Ne külseje szerint értékeld, hanem hivatása szerint. Azt nézd, amit neked juttatott, mérlegeld, mit tett és ismerd fel hivatását.
Beléptél tehát, hogy szemügyre vedd ellenségedet, akit ellentmondásod jeléül szembeköpsz! Keletre fordulsz: mert aki ellene mond az ördögnek, Krisztushoz fordul és csak Őrá tekint, egyenes nézéssel.” (Szent Ambrus)
