2023. szeptember
30: „Aki elégedetlen és felháborodott, az maga sem nyughatik és mást sem hagy nyugton. Gyakran mond olyasmit, amit nem kellene mondania, s elmulasztja, amit jó lett volna megtennie. Azt figyeli, mi kötelessége volna másnak, s a maga dolgát elhanyagolja.
Először magadra fordítsd buzgóságodat, aztán majd buzgólkodhatsz felebarátod körül!
Te értesz ahhoz, hogy saját tetteidet mentegesd, szépítgesd, de mások mentségét nem keresed.
Méltóbb volna, hogy magadat vádold és testvéredet mentegesd. Ha azt akarod, hogy mások elfogadjanak, fogadd el te is a többieket. Nézd csak, milyen messze vagy még az igazi szeretettől és alázatosságtól, amely senki másra nem néz méltatlankodással, csak önmagára. Nem nagy szó derék és szelíd emberekkel egyetértésben élni, de nagy kegyelem és nagyon dicséretes, békében meglenni goromba, gonosz, fegyelmezetlen emberekkel, vagy akár olyanokkal, akiknek eszejárása más, mint a miénk.” (Kempis Tamás: Krisztus követése)
29: „A világnak gátló és megosztó hatása olyan mértékben érvényesül életünkben, amennyiben mi magunk a világ javaihoz kapcsolódunk. Ha belül egészen rendben volnál, és szíved tiszta volna, minden javadra válnék és előmeneteledet segítené.
De azért okoz sok minden felháborodást neked, azért zavar meg, mert még nem haltál meg egészen önmagadnak: és nem szakadtál el minden evilági dologtól. Semmi úgy be nem szennyezi, és meg nem kötözi a szívedet, mint a teremtett javak mértéktelen szeretete.
Csak akkor leszel képes a mennyei dolgok szemléletére, ha elutasítod a világi javak iránti vonzalmaidat és mértéktelenségeidet.” (Kempis Tamás: Krisztus követése)
28: „Krisztus szenvedett és vállalta a megvettetést, s te mersz valaki ellen panaszkodni? Krisztusnak voltak ellenségei és szidalmazói, s te azt szeretnéd, hogy mindenki barátod meg jótevőd legyen? Hogyan szolgálhatnád meg a türelem koronáját, ha minden elkerülne, ami kedved ellen van? Ha az után vágyakozol, hogy semmi rosszban se legyen részed, hogyan lehetnél Krisztus barátja?
Állj helyt Krisztussal és Krisztusért, ha Krisztussal együtt uralkodni akarsz.
Ha egyszer igazán behatoltál volna Jézus belső gazdagságába, és valamicskét megízlelted volna az ő szenvedélyes szeretetét, most semmit sem törődnél saját kényelmeddel vagy kényelmetlenségeddel, inkább örülnél annak, ha gyalázat ér.
Aki valóban szereti Jézust és az igazságát, az igazán belső életet élő ember. Mentes minden rendetlen vonzalomtól, így termékeny békére talál.” (Kempis Tamás: Krisztus követése)
27: „Tartsd szemed előtt folyton, hogy hova tartasz, s hogy az elveszett idő nem tér vissza már soha.
Törekedés és szorgalom nélkül sohasem válhatsz erényes emberré. Amint lankadni kezdesz, kezdesz romlani. Ha pedig egészen áttüzesít a jóakarat, békét találsz, és munkádat is könnyebben végzed Isten kegyelme és a jónak szeretete miatt.
A lelkes és szorgalmas ember kész mindenre. Nagyobb fáradság a vétkek és a gonosz indulatok ellen tusakodni, mint testi munkában verítékezni. Aki nem kerüli a kis vétkeket, lassan-lassan nagyobbakba botlik.
Esténként mindig örülni fogsz, ha a napot hasznosan töltötted. Vigyázz magadra, serkentsd magadat, korhold magadat, s akárhogy van is mások dolga, te ne hanyagold el önmagadat. Annyi előmeneteled lesz, amennyi erőt magad formálására szánsz.” (Kempis Tamás: Krisztus követése)
26: „Egy tart vissza sokakat a haladástól, önmaguk buzgó javítgatásától: az, hogy irtóznak mindentől, ami nehéz, visszariadnak a küzdelemtől.
Hiszen azok gyarapodnak leginkább, mindenki másnál jobban az erényekben, akik keményebben igyekszenek megküzdeni azzal, ami a legnehezebb és leginkább kedvük ellen való. Mert ott érdemel az ember több kegyelmet, ahol önmagát jobban legyőzi és megtagadja.
Kivált két dolog szolgál komoly javulásunkra: hogy erőnek erejével megtartóztassuk magunkat attól, ami iránt a természetünk vétkes hajlandóságot érez, s hogy nagyon buzgón törekedjünk épp arra a jóra, aminek leginkább híjával vagyunk.
Attól mindig gondosabban őrizkedjél és győzd le magadban, amit másokban legtöbbször hibáztatsz. Amint a te szemed másokon jár, téged ugyanúgy mások figyelnek. Milyen kedves és gyönyörűséges dolog, ha buzgó és istenfélő testvéreket láthatunk magunk körül: akiknek erkölcse tiszta, akik megtartják a fegyelmet.” (Kempis Tamás: Krisztus követése)
25: „Nem lesz semmi vétek, amelyre ott ne sújtana sajátos büntetés. Most légy hát gondos, magaddal törődő, most bánd bűneidet, hogy az ítélet napján biztonságban lehess a szentek között.
Mert akkor kedves lesz minden türelemmel viselt zaklattatás, és minden gonoszság befogja száját.
Akkor örvend minden Istennel törődő ember, és kesereg minden istentelen.
Akkor jobban vigad a megsanyargatott test, mint amelyik mindig gyönyörökkel lakott jól.
Akkor több dicséretet kap a szegényes hajlék, mint az aranyos palota.
Akkor több örömet szerez a tiszta lelkiismeret, mint a tudós bölcselkedés.
Akkor a gazdagság megvetése többet nyom a latba, mint a földön lakók minden vagyona.
Akkor több tetszésre talál a kemény élet és a szigorú vezeklés, mint minden evilági gyönyörűség.
Tudj most egy keveset szenvedni, hogy akkor a nagyobbaktól szabadulhass. Itt próbáld meg először, hogy mit bírsz majd odaát.
Mert az, aki egész szívvel szereti Istent, sem haláltól, sem büntetéstől, sem ítélettől, sem kárhozattól nem fél: a tökéletes szeretet biztos utat nyit Istenhez. Aki pedig még örömét leli a bűnben, az, nem csoda, ha fél a haláltól meg az ítélettől. Egyébként is jó, hogy ha már a szeretet nem tart vissza a rossztól, legalább a kárhozattól való félelem kordában tartson.” (Kempis Tamás: Krisztus követése)
24: „Bármit gondolsz vagy teszel, úgy kellene intézned, mintha holnap meg kellene halnod. Ha tiszta volna a lelkiismereted, nem nagyon félnél a haláltól. Jobb volna a bűntől őrizkedned, mint a halál elől menekülnöd.
Ha nem vagy készen ma, holnap hogy leszel? A holnap bizonytalan, s mit tudod, rád virrad-e? Mire jó sokáig élnünk, ha olyan keveset javulunk?
Ha rettentő dolog meghalni, tovább élni talán veszedelmesebb. Boldog, aki mindig szeme előtt tartja halála óráját és minden nap fölkészül a halálra. Ha rád esteledik, reggelt ne ígérj magadnak.
Mindig készen légy tehát, és úgy élj, hogy a halál sohase érjen készületlen. Fordul majd úgy, hogy vágyva vágynál egy napot vagy egyetlen órát életed megjobbítására, de nem tudom, kikönyörögheted-e.
Ébredj hát, kedves testvér, ily nagy veszedelemből szabadulhatsz, ily rettenetes bajtól menekülhetsz, ha el nem bízod magad, s mindenkor szemed előtt forgatod a halált. Iparkodj hát most úgy élni, hogy halálod óráján inkább örömre, mint félelemre legyen okod. Most kezdj meghalni a világnak, hogy akkor élni kezdhess Krisztussal.” (Kempis Tamás: Krisztus követése)
23: „Ó milyen gyarló az ember: mindig hajlandó a rosszra! Ma meggyónod bűneidet: holnap újra elköveted, amit meggyóntál. Most eltökéled magadban, hogy többé nem teszed, és egy óra múlva úgy elbuksz, mintha semmit el nem határoztál volna. Méltán megalázhatjuk hát magunkat, és semmi okunk sincs az elbizakodásra, hiszen oly gyarlók és állhatatlanok vagyunk. Azt is hamar elveszíthetjük hanyagságunkkal, amit a kegyelem segítségével nagy nehezen megszereztünk. Mi lesz velünk éltünk utóján, ha már ily korán ellankadunk? Küzdj férfihoz illően: szokást szokással győzz le!”
22: „Ne veszítsd el, testvér, a lelki előmenetelben való bizodalmadat, míg annak ideje, órája van. Miért halogatnád, ami jót elhatároztál?
Kelj fel, fogj hozzá nyomban és mondd: Most van itt a cselekvés ideje, most van ideje a küzdelemnek, most van alkalmas idő a megjavulásra. Amikor rosszul megy a sorod, és zaklatásokban van részed, éppen akkor van az érdemszerzés ideje.” (Kempis Tamás: Krisztus követése)
21. „Szánandó vagy, akárhol légy, akárhova fordulj is, ha Istenhez nem térsz. Mit háborogsz, hogy nem sikerül minden úgy, ahogyan szeretnéd, óhajtanád? Ki az, akinek minden kívánsága szerint történik? Sem én, sem te. Senki a föld hátán nincs valamilyen háborgattatás és búsulás nélkül: sem király, sem pápa.
Kinek van legjobb dolga?
Bizony annak, aki Istenért valamit el tud viselni. Sok éretlen és gyönge ember azt mondja: lám, milyen jól megy ennek vagy annak, milyen gazdag, mily nagy tisztesség övezi.
De figyelj a mennyei jókra, és belátod, hogy mindezek az ideigtartó javak csak bizonytalanok, sőt igen terhesek, mert nem lehet őket mindennapos törődés és rettegés nélkül birtokolni. Nem evilági javakban áll az ember boldogsága, elég neki annyi, amivel szükségét beéri.” (Kempis Tamás: Krisztus követése)
20. „Ne tartsd magadat másoknál különbnek, hogy Isten alábbvalónak ne találjon. Ő tudja, mi lakik az emberben. Ne kevélykedjél jó cselekedeteidben, mert Isten ítélete más nyomon jár, mint az embereké: neki gyakran nem tetszik az, ami az emberek tetszését kivívja. Ha valami jó van benned, hidd, hogy másokban még több jó van, és így maradj meg az alázatban. Nem árt az, ha mindenkinél alábbvalónak gondolod magad, de nagyon sokat árt, ha csak egynek is elébevágsz. Az alázatos ember mindenkivel békében él, a kevély szívében gyakori vendég az indulat és a bosszúság.” (Kempis Tamás: Krisztus követése)
19. „Csak szívünk figyelmetlensége és a hibáinkkal való nemtörődésünk lehet a magyarázata annak, hogy nem érezzük lelkünk igazi sérüléseit. Ezért nevetünk gyakran olyankor is, amikor inkább sírnunk kellene. Nincs igazi szabadság, sem tisztességes jókedv, csak Isten szeretetében és jó lelkiismerettel.” (Kempis Tamás: Krisztus követése)
18. „Minek akarod látni azt, amit bírnod tilos? Elmúlik a világ és minden kívánsága. Érzéki kíváncsiságod arra biztat, hogy járj, kelj mindenfelé, de mikor ennek engedsz, mit hozol haza? Nyomott lelkiismeretet és megosztott szívet. Így minden testi öröm hízelegve lopja közeledbe magát, de végül megmar és vesztedet okozza. Mit láthatsz magad körül, ami sokáig megmarad a nap alatt? Azt hiszed talán, hogy egyszer eljutsz az elég-hez? Azt el nem éred soha! Hagyd a hiábavalóságokat azoknak, akik ilyesmi után törik magukat, te pedig arra figyelj, amit Isten parancsol neked. Zárd magadra az ajtót, hívd magadhoz Jézust, akit szeretve szeretsz. Maradj vele a csendben, mert úgysem találhatsz máshol ekkora békességet. Ha nem nyitnád meg füledet a világban folyó haszontalan beszédre, az áldott békében jobban elmerülhetnél. Mihelyt új hírek hallásában keresed örömöd, azonnal megzavarodik szíved nyugalma.” (Kempis Tamás: Krisztus követése)
17. „Keress alkalmas időt arra, hogy önmagaddal foglalkozzál, és Isten jótéteményeit újra meg újra végiggondoljad. Hagyd azt, ami csak a kíváncsiság fölcsigázására való! Azt fontolgasd, ami nemcsak elfoglal, hanem arra indít, hogy magadba is szállj.Ha megtartóztatnád magad a fölösleges beszédtől, a fölösleges ide-oda mászkálástól, a sokféle újság és morgolódás meghallgatásától, volna elegendő és alkalmas időd arra, hogy belemélyedj a hasznos elmélkedésbe. Könnyebb egy szót sem szólni, mint a szólásban mértéket tartani. Könnyebb otthon veszteg maradni, mint odakint annak rendje és módja szerint vigyázni magunkra. Aki tehát azon van, hogy belső, lelki értékekre szert tegyen, kell, hogy Jézussal együtt el is vonuljon a sokaságtól. Mert csak az léphet bátran az emberek elé, aki szívesen rejtőzködik. Csak az szólhat bátran, aki szívesen hallgat. Csak az vezethet bátran, aki szívesen vállalja az alárendelt szerepét.” (Kempis Tamás: Krisztus követése)
16. „Igyekezz türelmes lenni mások hibáinak és mindenféle gyarlóságának elviselésében, mert sok van benned is, amit másoknak kell elviselniük!
Ha magadat képtelen vagy olyanná tenni, amilyenné akarod, mást hogyan formálhatnál tetszésed szerint?
Szívesen elvárnánk, hogy mások tökéletesek legyenek, saját hibáinkat azonban nem javítgatjuk. Kívánjuk mások szigorú rendreutasítását, de ha minket próbálnak rendreutasítani, ellenkezünk. Felháborít mások szabadossága, de azt nem szeretjük, ha tőlünk bármit megtagadnak, amit kérünk. Óhajtjuk, hogy másokat törvénnyel fogjanak korlátok közé, de mi semmiféle zabolát nem tűrünk.
Így hát nyilvánvaló: milyen ritkán mérünk felebarátunknak ugyanazzal a mértékkel, mint önmagunknak.” (Kempis Tamás: Krisztus követése)
15. „Rosszat nem szabad tenni semmiért a világon, senki emberfia kedvéért sem.
De ha valaki segítségünkre szorul, szabad némelykor valami jót elhagynunk, hogy jobbra válthassuk. Ha ezt tettük, a jó cselekedetet nem szalajtottuk el, hanem inkább jobbra cseréltük.
Szeretet nélkül a külső cselekedet semmit sem ér; viszont mindaz, ami szeretetből történik, bármily csekélység, bármily jelentéktelen dolog: mindenestül termékenynek fog bizonyulni. Isten ugyanis elsősorban azt veti latra, hogy ki milyen indulattal cselekszik, és nem azt, hogy mekkora tettet visz végbe.
Sokat tesz, akiben nagy szeretet lakik.
Sokat tesz, aki amit tesz, jól teszi. Jól pedig az tesz valamit, aki inkább a közösség javát keresi, mint a magáét.” (Kempis Tamás: Krisztus követése)
14. „Titokban sokan önmagukat keresik mindabban, amit véghez visznek, és ezt maguk sem tudják. Úgy látszik, mintha nyugodt békében élnének, mindaddig, amíg az ügyek a szándékuk és kedvük szerint alakulnak. Ha pedig ügyeik másképp fordulnak, mint ahogyan óhajtják, egykettőre megrendülnek és elszomorodnak, mert önmagukat keresték.” (Kempis Tamás: Krisztus követése)
13. „Vizsgálódó tekintetedet magadra fordítsd, tartózkodjál mások tetteinek megítélésétől! Amikor másokat megítél az ember, hiábavaló munkát végez: gyakran téved, és könnyen vétkezik. Amikor viszont magát ítéli és rostálgatja meg, mindig hasznosan munkálkodik.” (Kempis Tamás: Krisztus követése)
12. „Nem nagy dolog, ha valaki jámbor és buzgó, míg nehézségekkel nem találkozik. De ha a megpróbáltatás idején türelmesen kitart, az nagy haladásra nyit reményt. Némelyeket megóv Isten a nagy kísértésektől, de a mindennapos, apró kísértésekben gyakran alulmaradnak. Ez azért van, hogy tanuljanak a megaláztatásból, és a nagy dolgokban sose bízzák el magukat, ha már az oly kicsinyekben gyengének bizonyultak.” (Kempis Tamás: Krisztus követése)
11. „Sokan azon igyekszenek, hogy elfussanak a kísértések elől: de még jobban beléjük bonyolódnak. Pusztán futással nem győzhetünk, de a türelem és az igazi alázatosság által minden ellenségünknél erősebbek lehetünk. Aki csak az alkalmakat kerülgeti, de a bűn gyökerét ki nem irtja, az kevésre megy. Lassan-lassan, kitartó türelemmel jobban győzedelmeskedhetsz, mint önfejű heveskedéssel. Ha kísértés gyötör, gyakran kérj tanácsot! A kísértésben lévővel pedig ne bánj keményen, hanem vigasztalással támogasd, amint kívánnád magadnak is.” (Kempis Tamás: Krisztus követése)
10. „Javunkra válik az, hogy olykor nehézségekbe és nem-szeretem dolgokba ütközünk, mert ezek gyakran magához térítik az embert. Ráeszméltetnek arra, hogy számkivetésben élünk s reménységünket nem helyezhetjük evilági dolgokba. Javunkra válik az, hogy némelykor ellenünk fordulnak, hogy rosszul és ferdén vélekednek még jó tetteinkről és szándékainkról is. Mindez sokszor alázatosságra segít és megvédelmez a hiú dicsekvéstől. Mert olyankor mindig szorgalmasabban keressük belső bíránkat, Istent, amikor ott kinn semmibe vesznek az emberek, és semmi hitelünk sincs előttük. Ezért az embernek annyira Istenre kellene építenie egész életét, hogy ne szoruljon sok emberi vigasztalásra.” (Kempis Tamás: Krisztus követése)
Szeptember 9. „Nagy belső békében élhetnénk, ha nem avatkoznánk folyton mások szavába, cselekedeteibe, amelyekhez nincs semmi közünk. Ugyan miképpen élhetne sokáig békességben, aki más dolgaiba beleártja magát, aki azt lesi, mikor nyílik alkalom mások dolgaival való foglalkozásra, belsőleg pedig alig vagy nagyritkán szedi össze magát? Ha magunkat teljesen megtagadnánk, szívünket pedig semmi sem kötné gúzsba, akkor volna érzékünk Isten dolgai iránt, akkor valamit megtapasztalnánk a mennyei szemlélődés öröméből. Amikor pedig valami csekély nehézségbe ütközünk, igen hamar hanyatt vetjük magunkat és emberi vigasztalásokat keresünk.” (Kempis Tamás: Krisztus követése)
