30: „Ha valami testi vagy lelki fogyatkozásunk van (pl. rossz emlékezetünk, lassú fölfogásunk, kevés ügyességünk, nyomorék tagunk stb.), ne panaszkodjunk miatta. Miért volna Isten arra kötelezve, hogy nekünk ennél jobbat adjon?
Köszönjük meg inkább neki azt, amit jóságából így is adott s elégedjünk meg azzal, ahogyan adta.
Ki tudja, nem lenne-e vesztünkre mindaz, amit hiányolunk?” (Liguori Szent Alfonz)
29: „Amikor valaki a másvilágra költözik, minden reményünk, melyet üdvözülése felől táplálunk, azon alapszik, hogy békés megadással és csendes várakozásban látjuk-e őt felkészülni és meghalni, vagy nem.” (Liguori Szent Alfonz)
28: „Aki akaratát Istennek adta, az mindenét Neki ajándékozta.” (Liguori Szent Alfonz)27: „Karold át bátran Istennek tetszését és mondd Jézussal mindabban, ami veled történik: „Áldott légy Atyám, mert így tetszett neked” (Mt.11,26).” (Liguori Szent Alfonz)
26: „A bűnös mindig változékony mint a Hold, ma szelíd, holnap pedig dühös, mint a tigris. S mitől van ez? Mert úgy változik ő is, mint ahogyan változnak körülményei.
De az igaz, olyan mint a Nap, mindig egyformán derült, mert egyetlen szándéka az, hogy Isten akaratával egyesül. Ezért zavartalan békességnek örvend.” (Liguori Szent Alfonz)
25: „Mi sokmindent hibásan nevezünk rossznak, mert valóságban azok jók, ha az Ő kezéből fogadnánk azokat.” (Liguori Szent Alfonz)
24: „Alkalmazkodni Istenhez egészen más lelkületet jelent, mint ugyanazt akarni mint Ő.” (Liguori Szent Alfonz)
23: „Abban ami jól esik, még a bűnösök is könnyen tudnak örülni Isten elképzeléseinek, de mi arra vagyunk meghívva, hogy abban is szolgáljuk Őt, ami nem tetszik az önszeretetünknek.” (Liguori Szent Alfonz)
22: „Aki nem kérdezi meg Istent, mielőtt cselekszik, a maga akaratát imádja.” (Liguori Szent Alfonz)
21: „Ha két szolga közül az egyik a maga elképzelése szerint, egész nap, pihenés nélkül dolgozik az urának, a másik ellenben nem fárad semmit, de amit kérnek, azt megteszi, nagyobb jutalmat fog kapni urától.” (Liguori Szent Alfonz)
20: „A szemlélődés kohó: ott lobban lángra a szívben az Isten iránti szeretet.” (Liguori Szent Alfonz)
19: „Nincs alkalmasabb idő nyomorúságunk megismerésére, mint ha imádságunkat szárazság, csömör, szórakozottság vagy kedvetlenség zavarja, és a legcsekélyebb buzgóságot sem érezzük, hogy haladni tudunk az isteni szeretetben.” (Liguori Szent Alfonz)
18: „Betegségben az a legszebb ima, ha elfogadjuk és meg is nyugszunk benne mindaddig, amíg Isten tudtával tart.” (Liguori Szent Alfonz)
17: „Aki az imádságában nem Istent, hanem önmagát keresi, nem fog meghallgatásra találni.” (Liguori Szent Alfonz)
16: „A többi szentségek Isten ajándékait foglalják magukban; a legméltóságosabb Oltáriszentség olyan ajándék, amely Istent magát.” (Liguori Szent Alfonz)
15: „Nemcsak az a fontos, hogy jót tegyünk, hanem az is, hogy jól tegyük jót.” (Liguori Szent Alfonz)
14: „A bajok gyakran megnyitják a lelki szemünket, amit aztán a jólét kényelmei lezárnak.” (Liguori Szent Alfonz)
13: „Aki csak csekély vágyat érez a mennyország után, az csak csekély mértékben szereti Istent.” (Liguori Szent Alfonz)
12: „Jobb ha Isten akaratával csak egy szalmaszálat emelünk fel a földről, mintha Isten akarata nélkül megtérítjük Neki az egész világot.” (Liguori Szent Alfonz)
11: „Amint a napsugár sem hatolhat be a kristályedénybe, ha az homokkal van telve, úgy Isten sem világosíthatja meg a pénzhez, a világi dolgokhoz és az érzéki örömökhöz ragaszkodó szívet.” (Liguori Szent Alfonz)
10: „Valahányszor szép tájat, tengert, virágokat, gyümölcsöt és más dolgokat pillantasz meg, így kiálts fel: „Ha Isten már itt a földön ilyen szép dolgokat teremtett nekem, hogy szeressem Őt, mennyivel különb örömöket készít majd számomra a mennyben!” (Liguori Szent Alfonz)
9: „Jézus azért, hogy alázatosságra tanítson minket, úgy akarta, hogy oltárainkon ne megdicsőülve, hanem a kereszten meggyalázva lássuk Őt.” (Liguori Szent Alfonz)
8: „Ha az ember saját kedvteléseit és földi elképzeléseit az isteni kegyelem elé helyezi, akkor hiába nyugtatgatja magát bármivel, saját magát tette meg végső céljává, azaz istenévé.” (Liguori Szent Alfonz)
7: „Az Úr sohasem kíván tőlünk nagy tetteket, csak azt akarja, hogy ami keveset tudunk tenni, azt Érte tegyük.” (Liguori Szent Alfonz)
6: „A tiszta szándékból végzett cselekedet legbiztosabb jele az, hogy cseppet sem nyugtalankodunk, ha az nem jár a kívánt eredménnyel.” (Liguori Szent Alfonz)
5: „Semmi sem gátolhat abban hogy szentek legyünk, még elkövetett bűneink sem, ha őszintén kívánjuk azt, hogy szentek legyünk.” (Liguori Szent Alfonz)
4: „Ha a kísértésben mindig Istent segítségét kérnénk, sohasem buknánk el.” (Liguori Szent Alfonz)
3: „Helytelenül nevezik a bocsánatos bűnt „kis bűnnek”, hiszen hogyan is lehetne „kicsi” az, ami megsérti a nagy Istent? Minden bűnben nem azt akarjuk-e, amit Isten nem akar?” (Liguori Szent Alfonz)
2: „Az Úr nem azt mondja, hogy készüljünk elő a halálra, hanem azt, hogy legyünk készen! Sokan ámítják magukat azzal, hogy olyan távolinak képzelik a halált, mintha az Úr sohasem jönne el benne értük.” (Liguori Szent Alfonz)
1: „Nincs rövidebb dolog az időnél, de értékesebb dolog sincs az időnél. Ha Isten hív, hogy jót cselekedjél, cselekedd hát ma! Mert holnap talán már nem lesz rá időd, vagy Isten nem téged hív arra többé.” (Liguori Szent Alfonz)
