30: „Az egyetlen technikai eszköz, amit a nővérek a házaikban használtak, a telefon volt. Egyszer felvetettem, hogy vonatkozzon ez a mobiltelefonra is, hiszen sok utazást, időt és pénzt lehetne vele megtakarítani. Teréz anya elmosolyodott és ezt mondta:
„Tudja atya, mi szegénységi fogadalmat tettünk és nem gazdaságossági fogadalmat.” (Teréz anya)
29: „Nem szabad kiiktatnunk azt a fogalmat, hogy „ingyen”. Sőt inkább ki kell állnunk mellette. Nem engedhetjük, hogy az emberek üzleti gondolkodása kiüresítse az „ingyen” jelentését.
Nekünk egyszerűen és mindig ingyen kell tennünk mindent! Életünk csak az isteni gondviseléstől függ. Ezt pedig ingyen kaptuk. Mindent ingyen kell tovább is adnunk.”
28: „Jézus nagy kegyben részesít minket. Nem elégszik meg azzal, hogy az Oltáriszentségben az Élet Kenyere lesz számunkra, hanem a szegények szenvedő testében elrejtőzve, éhezővé is átváltoztatja magát.” (Teréz anya)
27: „Elöljáróitok lehetnek olyan emberek, akik tetszenek nektek és lehetnek olyanok is, akik nem. Lehetnek rátermettek, jó képességűek, hozzáértők, vagy éppen ellenkezőleg.
Számotokra ez ne jelentsen különbséget! Az egyetlen ami érdekes: legyetek mindig meggyőződve arról, hogy ők számotokra Isten akaratának eszközei és sosem hibáztok, ha engedelmeskedtek nekik.” (Teréz anya)
26: „Nézzétek Zakeust: látni akarta Jézust és ezért minden módon próbálkozott. De nem láthatta meg őt mindaddig, amíg be nem látta, hogy bizony alacsony termetű. Ez a belátás vezette el a következő lépéshez: fölmászott egy fára. Így viszont mindenki meglátta, hogy milyen alacsony termetű. De ő akkor is fölmászott arra a fára, mert látni akarta Jézust. Ne féljetek alacsonyságaitoktól, meg tudjátok látni általuk Jézust!” (Teréz anya)
25: „Sokat beszéltek a szegényekről. De vajon eleget beszéltek-e a szegényekkel…?” (Teréz anya)
24: „Ha egy szolgálatot nem tudtok jól elvégezni, vizsgáljátok meg, milyen az imaéletetek. Nem a kapott feladattal van a baj, hanem az imádságotokkal.
Ha elhanyagoljátok a munkátokat, vagy ha kemények vagytok benne, gőgösek, dacosak, dühösek, akkor tessék: vizsgáljátok meg az imaéleteteket. Rögtön meglátjátok majd, hogy valami abban nem működik rendben.” (Teréz anya)
23: „Próbáljátok megérteni egymást! Fölfedezni a jót, ami a másikban van! Nehéz valakit elfogadnotok? Keressetek legalább egy pozitivumot benne és arra építsetek.
És ha egy emberben végképp semmi jót nem sikerül találnod, akkor kérj meg valakit, hogy segítsen.” (Teréz anya)
22: „Vigyázzatok, mert nemcsak szavakkal lehet hazudni. Ha nem vagyunk őszinték, az a viselkedésünkön is átüt.” (Teréz anya)
21: „Ne beszéljetek az embereknek életetek nehézségeiről! Egyszerűen legyetek nyugodtak és boldogok, hogy Krisztus tud azokról.” (Teréz anya)
20: „A feltámadt Jézus örömtől sugárzik. Kívánom nektek is az Ő örömét!
De sose feledjétek, az öröm nem vérmérséklet kérdése! Áldozat nélkül soha nem lesz örömötök!
Ezért előzi meg a Nagypéntek a Húsvétvasárnapot.” (Teréz anya)
19: „Legalább fél órát kellene reggelente csak imádságban töltenetek, és egy órát esténként.
Munka közben is lehet imádkozni. A munka nem zárja ki az imádságot, sem az imádság a munkát. Nem kíván sok erőfeszítést, hogy munka közben kimondjuk: „szeretlek, Uram”, „bízom benned”,„szükségem van rád ebben is”.
Ezek az apró fohászok – épp az odaadottságotok által – csodálatos és hatékony imák.” (Teréz anya)
18: „Ha a keresztre tekintünk, megértjük, hogy mennyire szeretett bennünket.
Ha a tabernákulumra tekintünk, megértjük, hogy mennyire szeret bennünket.
És hogy megkönnyítse dolgunkat a viszontszeretetben, azt mondja: „amit a legkisebb testvéremnek teszel, nekem teszed…” (Teréz anya)
17: „Egyre nagyobb szeretettel vegyetek részt Krisztus szenvedésében! Ő mindig keres valakit, aki Őt megvigasztalja és megerősíti.
Megtesztek-e mindent azért, hogy az a „valaki” ti legyetek?
Krisztust megalázzák az engedetlenség és a hitszegés gőgös cselekedetei.
Ezekben a napokban ocsmány szavaktól ostorozva, gyalázkodás töviseivel koronázva és szeretetre éhezve tekint rátok: gyöngédségre szomjazva tőletek kér alamizsnát. Lemeztelenítve őszintén bízik bennetek. Betegen és bebörtönözve tőletek vár megértést és barátságot. A ti szívetekben keresi azt, hogy lesztek-e ti az a „valaki”, akit Ő keres?” (Teréz anya)
16: „Elmélkedjünk nagy odaadással Urunk szenvedésén és vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, hogy megláthassuk, mi okozta Jézus szenvedését.
Ezen elmélkedtem ma reggel.
Ki fogom javítani hibáimat, és hogy jobban részesülhessek Jézus szenvedésében, az elégtételül kapott cselekedeteimet megkétszerezem. Szigorú ellenőre leszek szememnek, csak tiszta gondolatokkal foglalkozom, nagy figyelemmel tartom meg a szív csendjét, hogy abban meghallhassam Jézus erősítő szavait. Így lesz mivel megvigasztalnom a szenvedő szegényekben.” (Teréz anya)
15: „Adjátok át magatokat teljesen Neki és elégedjetek meg ennyivel.
Az Isten munkáját nem kell ellenőriznetek magatokban. Nem kell számolnotok, hány kilométert tettetek már meg, miben, mennyit haladtatok. Akkor sem, ha ez kedvetekre lenne. Nem kell haladásotokat világosan látnotok, vagy hogy hol tartotok a tökéletesedés útján. Az önátadásotok elég Neki. Legyen elég nektek is.” (Teréz anya)
14: „Amikor házat akarunk építeni, egy tégla nem elég. Egy másik, még egy másik, talán ezer tégla is kell, mire elkészül a ház.
A szegénység sem egyik napról a másikra jön el. Vigyázzatok, a sietség mindent összetör. Az ördög nagyon ravasz: nemcsak minden hazugság, hanem minden sietség atyja is.” (Teréz anya)
13: „Amikor valaki megbánt titeket, sose magatokra gondoljatok, hanem mindig őrá: magának okozott kárt, azt a Jézust bántotta meg, aki benne él.
Meg kell tanulnotok a megbocsátást. Meg kell tanulnotok, hogy elsősorban nektek van szükségetek a megbocsátásra. Bízzatok, később majd ő is megérti.” (Teréz anya)
12: „Az alázat nem a könyvekből, hanem a megaláztatások elfogadásából születik. Isten ajándékai ezek, nem kínnak vagy gyötrelemnek adatnak. Ha örömmel fogadjátok, segítenek majd titeket szentté válni. Olyanná lesz szívetek, mint amilyen az Ő szíve volt: szelíd és alázatos.” (Teréz anya)
11: „A legfontosabb a csend. Nem léphetünk be Isten valóságába, ha nem sikerül magunkat külső és belső csendre kényszeríteni. Ezért rá kell magunkat szoktatni a szellem, a szem és a nyelv csendjére.
Isten szereti a csendet. Őt kell keresnünk, de sem a zajban, sem a lázas tevékenységben nem fogjuk megtalálni. Minél összeszedettebben tudunk csendben lenni, annál jobban tudunk a hétköznapokban ajándékozni.
A csönd a valóság új színével ajándékoz meg minket. Szükségünk van a csendre, hogy megtaláljuk a szívünket.
Egyáltalán nem az számít, hogy mi mit mondunk, hanem csak az, amit Isten akar mondani nekünk. A csendben.” (Teréz anya)
10: „Vigyázz, mert ha elítélsz valakit, akkor nem fogsz ráérni arra, hogy szeresd!” (Teréz anya)
9: „Tanúságtételetek Jézusról mindig olyan legyen, hogy a titeket látó emberek, többé ne dönthessenek, még tévedésből sem, ellene.” (Teréz anya)
8: „Igen, házasságban élek. Jézus a házastársam. De gyakran nem egyszerű rámosolyogni. Nagyon követelődző tud lenni.” (Teréz anya)
7: „Isten nagyon szerette a világot – azaz téged és engem. Annyira, hogy kicsinnyé tette magát… Nem palotába jött el, hanem egy szűz méhébe, aki maga is kicsinyke volt. Nem úgy született meg, mint a többi gyermek, édesanyja maga sem várta, hogy ilyen szokatlan módon fog megszületni.
Miért? Álljunk meg itt és tűnődjünk el egy kicsit: miért?
Ne féljetek a szegénységtől, mert annak valóban szépnek kell lennie az ég alatt, ha Jézus kicsinnyé tette magát, a gyermeki egyszerűséget is választva. Senki sem parancsolta ezt Neki, Ő választott így. Lehetett volna palotája is…
Kérdezzétek meg magatoktól, miért választott így Jézus? Nem azért-e, hogy számotokra is könnyűvé és széppé tegye a szegénységet…?” (Teréz anya)
6: „Át kell ültetnetek a gyakorlatba is az imádságot, mert a kölcsönös szeretet csak az imából ered. Persze nehéz akkor imádkozni, ha nem tudjuk, hogyan is kell.
Az első lépés a csend. Az imádságos lelkek nagy csendben élnek. Ez hatalmas áldozatokkal jár, de ha igazán imádkozni szeretnétek, azonnal készen kell állnotok erre. Ha nem teszitek meg határozottan ezt az első lépést, sosem juthattok el az utolsóig.
Ne féljetek, gondoljatok Isten állhatatosságára!” (Teréz anya)
5: „Tudom, hogy Jézus nem terhel meg azzal, amit nem tudok elviselni. Néha azonban azt kívántam, hogy ne bízzon bennem ennyire.” (Teréz anya)
4: „Mindannyiotoknak megvan a maga keresztje, amit hordoznotok kell. De ne feledjétek, ez a legbiztosabb jele, hogy Krisztushoz tartoztok!” (Teréz anya)
3: „Ebben a negyven napban újraéljük Krisztus szenvedését, napról napra követve Őt az útján. Gyakran mondjuk Neki imáinkban: „Nyugodtan részesíts fájdalmaidban, mert igazi, benső barátod kívánok lenni.”
Aztán amikor éppen csak rossz szemmel néz ránk valaki, vagy fölsértenek minket a lenézés, a megvetés tövisei, ezt máris nyomban elfelejtjük. Pedig ezek a kedvező alkalmak, hogy megosszuk Jézussal szégyenét és szenvedését.” (Teréz anya)
2: „A nagyböjt idején fordítsatok különös figyelmet a bűnbánatra és a gyónásaitokban kapott elégtételre! Elvégezhetitek akár többször is. Az elégtételben mindig az Ő irgalmával találkozhattok. A bűnbánatra szükségetek van az ördög, a világ és a test legyőzéséhez.
Szeressetek imádkozni! Ne csak a meghatározott imaidőtökben, hanem napközben is gyakran érezzétek szükségesnek az imát, és ne fáradjatok bele!”
1: „Ha nehezetekre esik az imádság, kérjétek ismételten Jézust: „Jöjj szívembe, imádkozz bennem és velem, hogy megtanulhassam Tőled, hogyan kell imádkozni.”
Imádkozzatok többet, mert minél többet imádkoztok, annál jobban imádkoztok.” (Teréz anya)
