Mi a bérmálás?
A bérmálás (az elnevezés a latin firmatio = megerősítés szóból származik) a keresztséggel és az Eucharisztiával együtt a három beavató szentség egyike. A bérmálás az a szentség, amelyben a megkeresztelt a Szentlélek ajándékát kapja, erőt és szilárdságot kap a keresztény életre, küldetést kap, hogy Krisztus élő tanúja legyen az Egyházban és a világban.
Ahogy az edző a sportoló vállára teszi kezét és el-mondja végső tanácsait, bátorságot és erőt önt belé, úgy a bérmáláskor is a kézrátétel által világosságot, erőt, buzdítást, segítséget, legfőképpen Isten Lelkét kapjuk, hogy az élet pályáját sikerrel fussuk meg a hitben (vö. Zsid 12).
Mit mond a Szentírás a bérmálás szentségéről?
Isten népe már az Ószövetségben várta, hogy a Szentlélek kiáradjon a Messiásra. Jézus életét különösen eltöltötte a szeretet lelke, és tökéletes egységben mennyei Atyjával. Jézus ezt a Szentlelket ígérte tanítványainak, ő az a Lélek, aki Pünkösdkor leszállt rájuk és a bérmálásban minden hívőnek megadatik.
Az Apostolok Cselekedeteinek leírása szerint Péter és János apostol „bérmáló útra” indult hogy akiket korábban csak megkereszteltek Jézus nevében, a Szentlélek teljességét is megkapják (vö. ApCsel 8,14-17).
A bérmálás hatása
A Szentlélek teljessé teszi bennünk a keresztségben kapott isteni életet, a közösséget Istennel. Aki szabadon elhatározza, hogy egész életén át Istennel egységben és gyermekeként akar élni, a kézrátétel és a krizmával, azaz szent olajjal való megkenés által Isten Lelkét kapja: erőt, hogy életével és tetteivel megélje és tanúsítsa Isten szeretetét. Ettől kezdve az Anyaszent-egyház teljes értékű és jogú felelős tagja.
Megbérmálkozni annyit jelent, mint szövetséget kötni Istennel: a bérmálkozó megvallja hitét, életét teljesen Isten kezébe helyezi, Ő pedig kimondja rá ’Igenjét’ és a Szentlélekben önmagát adja szívébe. A bérmálkozó eltörölhetetlen jegyet kap – Isten maga őrzi, vezeti, erősíti, segíti, megszenteli és tanújává teszi őt a hit útján előrehaladva.
Ki bérmálkozhat?
Az bérmálkozhat, aki megfelelő életkora mellett kellő oktatást kapott, felkészült, vágyik és elkötelezi magát a keresztény életre, azaz a kegyelem állapotában van.
Fontos, hogy ismerjük Isten szavát, a Bibliát, ismerjük Jézust és tanítását, megismerjük hitünket és az Egyház életét. Nem kevésbé fontos, hogy akit ismerünk és Isten Fiának vallunk, azt kövessük: tettekkel életre váltsuk tanítását, élő kapcsolatban legyünk a szentháromságos Istennel, – azaz imádkozzunk, – tevékenyen bekapcsolódva saját plébániaközösségünk életébe. Ez segít a keresztény életben és Isten szeretetében való növekedésben, a szóval és tettben való bátor tanúságtételben.
Emlékezzél arra, hogy lelki pecsétet kaptál: a bölcsesség és az értelem Lelkét, a tanács és az erősség Lelkét, a tudás és a jámborság Lelkét, a szent félelem Lelkét, és őrizd meg, amit kaptál! Megpecsételt téged az Atyaisten, megerősített téged az Úr Krisztus, és a zálogul adta a Lelket a szívedbe. (Szent Ambrus)
Ki a bérmaszülő és mi a kötelessége?
A bérmaszülő, mintegy mentor és kezes feladata, hogy a megbérmáltat a készületben, majd a keresztény életben szóval és példával segítse, kísérje.
A bérmaszülőnek ezért példaadó életű kereszténynek kell lennie: maga is megbérmált hívő legyen, éljen a hithez és a vállalandó tisztséghez méltó életet, azaz gyakorolja hitét, rendszeresen járuljon a szentségekhez, ha párkapcsolatban él, legyen érvényes szentségi házassága.
A bérmálás szertartása
A szentséget a püspök vagy az általa megbízott pap szolgáltathatja ki. Kezét a bérmálkozó fejére téve krizmával keni meg homlokát és e szavakat mondja: „N., vedd a Szentlélek ajándékának jelét.”
A krizma (neve a görög chrisma = olaj és a christos = felkent szóból származik) olívaolaj és balzsamgyanta illatos keveréke. A megkenés emlékeztet a keresztény ember krisztusi küldetésére: életével „Krisztus jó illatát” kell terjesztenie a világban (vö. 2Kor 2,15).
„Amikor befogadjuk szívünkbe a Szentlelket, és hagyjuk, hogy cselekedjen, akkor maga Krisztus válik jelenvalóvá életünkben és általunk maga Krisztus fog imádkozni, megbocsátani, reményt és vigaszt nyújtani. Ő szolgálja a testvéreket, ő áll közel a szükséget szenvedőkhöz, az utolsókhoz, ő teremt szeretetközösséget, ő hinti el a béke magvait. Gondoljátok csak el, hogy ez milyen fontos: a Szentlélek által maga Krisztus teszi mindezt közöttünk és értünk. Ezért fontos, hogy a gyermekek, a fiatalok részesüljenek ebben a szentségben”. (Ferenc pápa)