Épület- és építészettörténet: A Gellérthegy lábánál a XII. század elején templomot építettek Boldogságos Szűz Mária tiszteletére, amely később a Szent Gellért nevet kapta, ugyanis a hagyomány szerint ezen a területen volt a vértanú püspök sírja. E templom feltételezett helye a mai Rudas Fürdő környékén volt. Valószínűleg innen származik az a románkori timpanontöredék, amely Tabáni Krisztus néven ismert, amit a jóval később épült Szent Katalinról elnevezett templom építésekor befalaztak a keleti falpillérébe. A dombormű másolata templom előcsarnokában ma is megtekinthető, az eredeti a Budapesti Történeti Múzeum tulajdona.
A török időkben a Tabán területén élénk építkezés folyt, melynek köszönhetően nem csak fürdők épültek, hanem dzsámik is, amelyek közül számunkra a legfontosabb Szokollu Musztafa (1566-tól kezdve tizenkét éven keresztül nagy építkező kedvvel rendelkező budai pasa volt) dzsámija. Ez az épület szolgált ugyanis később a Szent Katalin templom alapjául. 1686-ban a törököket hosszú harcok után sikerül elűzni. Az ostrom alatt a Tabán szinte minden épülete elpusztult, de a dzsámi megmaradt. 1686-ban katolikus hívők vették birtokba, és kápolnává alakították. 1697-ben a ferencesek egy iskolát építettek mellette. 1702-ben plébániát alapítottak, a kápolna köré pedig temető került. A többszöri átalakítás után a templom komolyabb építési fázisa 1728-ban kezdődött meg. A munkálatokat Obergruber Keresztély kőművesmester irányította. Ekkor került az addig négyzetalaprajzú szentélyhez a templomhajó. Az építkezés túlnyomó része 1736-ban befejeződött. Stadinger János 1725-ben épült orgonáját – átalakítás után – 1738-ban helyezték el, majd megjelent a szószék és a főoltár is. A berendezés és a felszerelések összegyűjtése csak 1748-ban ért véget. 1749-ben kripta épült a templom alá. 1750. augusztus 11-én lerakták a torony alapkövét. Az építkezést és a főhomlokzat átalakítását Nöpauer Mátyás irányította. Az ő nevéhez köthető több budai templom átalakítása és építése is. A dzsámiból átalakított szentélyrészt annak rohamosan romló állaga miatt 1765 lebontotta, amelynek a helyére egy újabb hajószakasz és az új szentély került. 1759-ben megépítette a plébánia lakot. A nyugati oldalra sekrestye épült, a szentély külső falán pedig elkészült a kriptalejárat. A templom körüli temetőt 1777-ben megszüntették. A század végére elkészült a kórus korlátja, mely Kurtzweil János munkája, és Hartmann Vilmos új orgonája is elfoglalta helyét.
1803 és 1806 között új főoltár készült, a templom pedig kapuépítményt kapott, amely mellé a kőkereszt került. Knezevich Józef adományából 1808-ban a toronyba óra került, melyet Hibling József készített.
Az 1810-es nagy tabáni tűzvész a templomot sem kímélte. Leégett a fedélszék és a toronysisak, és elpusztult a szentély és a hajó szinte teljes berendezése. Az egykori díszes sisak helyére egyszerű gúla alakú tető került, és templomba is új oltárok készültek. A szentélykupolára Szent Katalin apotheózisát ábrázoló freskó került, a csegelyeken a négy evangélista alakjával. Az 1849-es budai ostromkor a főoltár és a szentély freskója megsemmisült. A későbbi új freskót Wagner József festette, és elkészült Marastoni Jakab ma is látható két oltárképe is. 1850-ben helyezték el a neoreneszánsz stílusú szentélykorlátot.
A templomot 1868-ban a ferencesek átadták, ettől kezdve világi papok teljesítenek szolgálatot.
1880-81-ben nagyobb restaurálást végeztek. A homlokzatot eklektikus szemlélettel alakították át, a főhomlokzati szobrok Szász Gyula alkotásai. Elkészült a hagymatagos, laternás toronysisak, az oromzatra Weisinger György kőfaragó keresztje került. A délnyugati oldalhoz plébániát és sekrestyét építettek, amit azonban 1896-ban a városrendezés munkái során lebontottak. Ezután épült meg a mai plébánia épület a keleti oldalon. A falban húzodó szószékfolyosó a sekrestye lebontásával eltűnt, a szentély 1910-ben neobarokk faburkolatot kapott. Az ablakokba színes üvegfestmények kerültek, és 1917-ben két harang került a toronyba.
1928-ban restaurálták a freskót, és a templomot ornamentális festéssel látták el. A kripta ekkor már használaton kívül és elhanyagolt állapotban volt.
A II. világháborúban az épület erősen megrongálódott, ettől kezdve hosszú időn át folyamatos helyreállítási munkálatok kezdődtek. A főhajó boltozatának megerősítésekor a vakolatot több helyen leverték, a szentélykupola freskóját pedig bevakolták és fehérre festették. Az építkezések a 60-as évek végéig tartottak. A főhomlokzatot leegyszerűsítve állították helyre, a kapuépítményt elbontották. A kriptában 1962-ben gombásodást állapítottak meg, ezért a falakat lebontva kiégették és a helyiségeket befalazták. A kórus freskóját 1965 és 1966 között eltüntették. A szentélyt a II. vatikáni zsinat szellemében átalakították. 1977-ben a templomtér új kőburkolatot kapott. A 80-as években a műemléki szakhatóságot megkerülve több átalakítás is történt, sajnos nem a kellő körültekintéssel. A kriptát újra megnyitották.
Mindezek után a templombelső mai állapotát látva megállapíthatjuk, hogy a különböző természeti katasztrófák és történelmi viharok erősen hatással voltak. Sajnos a templom sok szép műtárgyát folyamatosan veszítette el. Az egykori állapotokra ma már csak következtetni tudunk – ízelítőt egy-egy régi fénykép ad.
2002-ben a külső homlokzatot restaurátori feltárást követően újrafestették. 2006-után elkészült az épület és építészettörténeti tudományos dokumentáció, a régészeti radarkutatás, a templom-altemplom-plébániaépület műszaki dokumentációja a tűz- villám- és érintésvédelemmel, a geodéziai fölmérés, a statikai szakvélemény, a műkincsleírás, az orgona állapotfelmérése – valamint az új közösségi plébániaépület és altemplomlejárat építési terve.
A templom mai állapotában a következő alkotások láthatóak:
Mária-kápolna:
XVII. századi kegyoltár, melyben két – tűzvészben sérült – fa angyalszobor található, melyek még a régi barokk oltárnál állhattak. A kápolnában található egy XVIII. századi Madonna kegykép is. A kápolnát 2006-ban felújították.
Előtér:
Szenteltvíztartó medencepár (Carlo Adami, 1778); Ecce Homo festett faszobor (1740-60); Júdás Tádét és Szent Pétert ábrázoló olajfestmények (J. Rausch-1844); Szent Rita (vagy Goretti Mária) olajfestmény (Feszty Masa-1970); Tabáni Krisztus: Maiestas Domini timpanontöredék másolata (XII.sz.)
Templomtér:
Szent Lőrinc oltárkép (festője ismeretlen-1800-as évek)
Angyali üdvözlet olajfestmény (XVIII.sz. közepe)
Gyóntatószék (1810 utáni empire stílusú templomi bútor)
Szent Flórián oltárkép (Schöfft József Károly-1811)
Szent Anna oltár (C. Sauer-1872) Vele szemben állt a ma már nem létező párdarabja, a Szent Teréz oltár.
Szent Antal oltár (Schöfft József Károly-1816) Rajta ismeretlen Szent Ferenc kép, melyet 1980-ban helyeztek el az eredetileg Segítő Szűz Mária (Söft műhely, Ciegler Pál ötvös ezüst koronarátétjével) helyére;
Oltárszobrok:
Szent Borbála és Sziénai Szent Katalin
Szent József oltár (Schöfft József Károly-1816, a Szent Anna oltár párdarabja) A felső képen Szent Tekla látható.
Oltárszobrok:
Szent Imre és Szent Mihály
Szent család oltár (Marastoni Jakab-1851) Az oltárépítmény 1815 körül épült. Itt van az Eucharisztia Őrzésének a helye. Az oltár két oldalán angyalok térdelnek.
Szószék (Dolánszky János asztalos és Held Frigyes szobrász alkotása-1822; Falépcső: Ruprich Károly asztalos-1896)
Kegyúri pad (neobarokk-1927)
Keresztelő kút (kő, festett fa fedél, Kugler János-1749)
Főoltár (építmény Dankó József építőmester és Bauer Péter kőfaragó munkája-1812; az oltárkép Marastoni Jakab alkotása-1850) Az alapépítményen Szent Péter és Szent pál szobrai (Kurtzweil János-1812)
Főoltár feszület (XVIII.sz.)
Szentélyben levő címer (Bozó Gyula 1984), mely Pálmai Imre plébános óbudai Szent Péter és Pál egyház préposti címére utal.
A pilléreken Szecskó Tamás (1966) tollrajz stációi
Padok (Enders János asztalos 1740-es munkája alapján)
Orgona (Hartman Vilmos-1798; Focht Károly-1834-35; Rieger Otto 1905)
Kripta:
Jézus szíve és Szűz Mária faszobor
14 darabos Kálvária (eredetileg a templomban volt)
A templom főbejárata előtt kőkereszt áll (ismeretlen alkotó-1806), előtte Szűz Mária szobor (Antal Károly-1975)
A főhomlokzaton Alexandriai Szent Katalin, Szent Gellért és Borromei Szent Károly szobrai (Szász Gyula-1881)
Búcsú: november 25.
Anyakönyvek 1692-től.
Virág Benedek pálos szerzetes, „a magyar Horác” itt mondott szentmisét, és a templom szomszédságában élte le életének utolsó harminc évét.
Itt keresztelték Semmelweis Ignácot.
Duronelly Gábor