24: „A pap nem önmagáért pap. Nem magának ad feloldozást, nem magának szolgáltatja ki a szentségeket. Nem önmagáért van, hanem értetek.
Ha egy lelkipásztor nem akarja, hogy elkárhozzék, mindent vállalnia kell: a gyűlöletet, a megvetést, és ha abban is biztos, hogy a szószékről jövet megölik, az sem térítheti el a szókimondásától. A hivatását betöltő papnak mindig kardot kell tartania a kezében.”
(Vianney Szent János)
23: „Nagyon sok dolga lenne az embernek, ha mindig bevenne valami orvosságot, amikor szenved. De hiszen szeretve szenvedni, már nem szenvedés!” (Vianney Szent János)
22: „Én az emberek közt a legutolsó vagyok. Ha Isten meg nem sajnál engem, jaj, mi lett volna belőlem…?
Jó, ha muszáj és ezt kéri püspököm, akkor fessék meg az arcképemet, de azt írják alá: „Íme a gőgös senki.” (Vianney Szent János)
21: „Sem a feloldozás, sem a szentáldozás nem pótolja azt az akaraterőt, amelyre szükségünk van önmagunk legyőzésére.” (Vianney Szent János)
20: „Amikor imádkozunk, nem kell sokat beszélni. Tudjuk, hogy a Jóisten itt van a tabernákulumban, kitárjuk előtte szívünket, örvendezünk jelenlétének. Ez a legjobb ima.
Lelkünknek az az ima, mint a földnek az eső. Trágyázzátok a földet, ahogy csak akarjátok, ha nincs eső, nem ér az egész semmit!” (Vianney Szent János)
19: „Bár az anyák azt mondják, hogy felügyelnek leányaik tisztaságára, de csak a ruhájukra, a szívük tisztaságára nem! Távozzatok átkozott anyák és apák a pokolra, mert engeditek gyermekeiteket szabadon járni-kelni a bűnös mulatságokra! Felelni fogtok lelketekért és gyermekeitek lelkéért!
Én nem tudom, hogy azt teszitek-e amire képesek vagytok, de azt tudom, hogy ha a gyermekeitek a házatokban elkárhoznak, félő, hogy mulasztásotok miatt ti is elkárhoztok! Ha gyermekeitek iránti kötelességeitek miatt most nem nyugtalankodtok, elég időtök lesz arra, hogy emiatt majd egy egész örökkévalóságon át bánkódjatok.
Akik az ilyen tisztességtelen mulatságokra mennek, őrzőangyalukat az ajtóban hagyják és az ördög az, aki az őrangyalt helyettesíti. Csakhamar annyi a démon a táncteremben, ahány táncos van.” (vianney Szent János)
18: „Nyugodjatok meg: Isten mindegyikünket, minden életszakaszunkban, a nekünk megfelelő helyre tesz, mint a kőműves, amikor helyére illeszti a követ a falban.” (Vianney Szent János)
17: „Nem minden szent ugyan olyan! Vannak olyan szentek, akik nem tudtak volna együtt élni más szentekkel, mert nem mindegyiknek ugyanaz az útja.
De valamennyien ugyanoda jutottak. Ha nem is mind indult jól, de mind jól fejezte be!” (Vianney Szent János)
16: „Amikor egy fiatal anyának sok gyermeket ad, ez azt jelenti, hogy méltónak ítéli azok nevelésére. Ez részéről a bizalom jele.
Neveljétek őket úgy, hogy gyermekeitek egy napon ne annyira arra emlékezzenek, amit hallottak tőletek, hanem amit láttak.”
(Vianney Szent János)
15: „Akik a szentségekhez járulnak nem szentek ugyan, viszont azok lettek szentek, akik gyakran járultak a szentségekhez!
Jöjjetek áldozni, jöjjetek Jézushoz, jöjjetek, éljetek Őbelőle, hogy Őérte éljetek.” (Vianney Szent János)
14: „Soha ne kérdezzük, honnan jön a kereszt, mert az mindig lstentől jön. Mindig Ő adja kezünkbe ezt az eszközt, hogy kipróbálja és gazdagítsa szeretetünket.
A kereszt a legbölcsebb könyv, amit olvashatunk. Azok, akik ezt a könyvet nem ismerik: tudatlanok, még ha sok más könyvet olvastak is… Azok az igazi bölcsek, akik a keresztet szeretik, tőle tanulnak és tőle tanácsot.
A világ szerint élő emberek gyötrődnek, ha keresztjük van, az igazi keresztények akkor gyötrődnek, ha nincs keresztjük.” (Vianney Szent János)
13: „Ha képtelenek vagytok imádkozni, rejtőzzetek el az őrangyalotok mögött, s bízzátok meg őt, hogy imádkozzék helyettetek.” (Vianney Szent János)
12: „Gyakran gondolok arra, hogy ha nem is lenne odaát egy másik élet, akkor is elég nagy boldogság lenne, hogy ezen a földön szerethetjük a Jóistent, szolgálhatunk Neki, és tehetünk valamit az Ő dicsőségéért.
Mert tudjátok, gyakran azt hisszük, hogy egy szegényen segítettünk, valójában pedig Urunk Jézus volt az.” (Vianney Szent János)
11: „A szavak meggyőzhetnek, a példa viszont magával sodor.” (Vianney Szent János)
10: „Mindig az érte fizetett árral arányosan szeretünk valamit. Ítéljétek meg tehát ti magatok, hogy milyen nagy az Úr szeretete, akinek a vére ontásába került a mi lelkünk! Ezért éhezik annyira a velünk való közösségre és a lelkünkkel való kapcsolatra.” (Vianney Szent János)
9: „Imádkozzatok a bűnösökért…! Ez a legszebb és leghasznosabb ima. Mert az igazak már a mennyország útján járnak, a tisztítóhelyen szenvedő lelkek már biztosan bejutnak, de a szegény bűnösök…! Jaj, a szegény bűnösök…! Minden ima jó, de ez a legjobb.” (Vianney Szent János)
8: „Panaszkodunk a szenvedés miatt…
Pedig sokkal inkább akkor kellene panaszkodnunk, amikor nem szenvedünk, mert a szenvedés tehet Urunkhoz leginkább hasonlóvá minket.”
(Vianney Szent János)
7: „Ha nincsenek vigasztalásaink, akkor lstenért szolgálunk Istennek.
Ha viszont vannak, fennáll az a veszély, hogy csak önmagunkért szolgáljuk Őt.” (Vianney Szent János)
6:„Semmi sem olyan megszokott a keresztények között, mint hogy ezt mondják: „Istenem, szeretlek”, és talán semmi sem ritkább, mint lsten igazi szeretete.
Őt szeretni nem csupán abban áll, hogy ajkunkkal kimondjuk: „Istenem, teljes szívemből szeretlek”, hanem hogy készek vagyunk arra, hogy elveszítsük javainkat, becsületünket, sőt életünket is, de Őt semmiképp meg nem bántjuk.” (Vianney Szent János)
5: „lsten tetszését egyetlen biztos módon nyerjük el: ha az élet minden helyzetében alávetjük magunkat akaratának.
Egyesek számára ez a betegség, amely megtisztítja őket. Mások számára a szegénység, ami megpróbálja őket. Ismét másoknak a tudatlanság, és a világban ezzel járó megvetés. Sokaknak a belső, erkölcsi kínlódások. Tehát az ezerféle módon jelentkező szenvedés.
De nem szeretjük Istent, ha ezt nem tanúsítjuk tetteinkkel is. Keressetek olyan szeretetet, amely nem nyilvánul meg külső tettekben! Nem találtok. A tiétek se legyen ilyen a Jóisten iránt.” (Vianney Szent János)
4: „Nem a bűnös tér vissza Istenhez, hogy bocsánatot kérjen, hanem Isten fut a bűnös után és Ő téríti magához.” (Vianney Szent János)
3: „Többet teszünk Istenért, ha a Neki szóló dolgainkat érezhető öröm nélkül tesszük.” (Vianney Szent János)
2: „Nem kell mások életére sóvárognunk: nem mindnyájan adhatunk nagy alamizsnát a szegényeknek, nem lehetünk mindnyájan szerzetesek, nem vonulhatunk vissza mindnyájan egy karthauzi kolostorba vagy a pusztaságba. De mindnyájan szerethetjük a jó Istent egész szívünkkel!” (Vianney Szent János)
1: „Urunk olyan a földön, mint egy anya, aki karjában hordja gyermekét. Ez a gyerek sokszor rossz, rugdossa anyját, beléharap, megkarmolja, de az anya ebből egyáltalán nem csinál ügyet. Tudja, ha elengedi, elesik, mert egyedül nem tud járni.
Látjátok, így van a mi Urunk is: elvisel tőlünk minden bántalmazást, gorombaságainkat, megbocsátja minden butaságunkat, szinte ellenünkre könyörül meg rajtunk.” (Vianney Szent János)
