30: van itt valami ennivalótok?
„Ha elvesztettem Jézust, nem fontos szorongva vagy aggályosan keresni, hogy újra találkozhassak Vele. Elég csak újra bevenni őt életem hétköznapjaiba, bevonni a mai nap nehézségeibe és lehetőségeibe.
Elegendő egy mozdulat, amivel odakínálom az éppen tőlem kérőnek azt, amim van: a maradék halam és lépesmézem. Abban a pillanatban észrevehetem, hogy Jézus ül az asztalomnál és Ő is megosztja velem azt, amije neki van.
A felismerés másodperce alatt minden helyre állhat.
A magatartásom lehet egyszerű és keresetlen. Csak utána mély és belső hódolat kísérje!” (egy ortodox szerzetes)
29: előttetek megyek Galileába
„Az én életemben is van Galilea: az első találkozások emlékhelyei. Ide hív vissza az elvesztett, de újra megjelenő Feltámadott. Galilea az az idő, amikor megismertem és megszerettem Őt. Sok év telt el azóta…
Jézus naponta meghív, hogy térjek vissza lelkem Galileájába, hogy emlékezzem és élesszem föl az első találkozásaink meghittségét és lelkesedését. Ott újból látni fogom Őt. De nemcsak újból, hanem mindig Újként is. Azért megy előre, hogy ott várjon rám.” (egy ortodox szerzetes)
28: nagy földrengés támadt
„A sírnál a kő eltávolításához földrengésre volt szükség, nem lett volt elég egy kis lökés.
A követ, ami mozdulatlanná teszi és megbénítja Jézus tevékenységét a lelkemben, sokszor csak egy földrengés: nagy fájdalom, betegség vagy más heves belső katasztrófa okozta nagy, gyökeres változás tudja eltávolítani. A nagy megrázkódtatásokra szükségem lehet. A föltámadás nem átigazítás, hanem a régi halála és az új megszületése.” (egy ortodox szerzetes)
27: ki hengeríti el nekünk a követ?
„Gyakran úgy tűnik, hogy Jézus be van zárva a lelkembe és tehetetlenségre van kárhoztatva. Bűneim nehéz kövei tartják Őt ebben az állapotban. Hányszor próbáltam elgördíteni a bűn és a rossz szokásaim köveit, hogy lássam magamban fölkelni fényben és erőben!
Az asszonyokéhoz hasonló, őrült reményben kell mennem tovább és kitartani abban, hogy amire én képtelen vagyok, azt megkapom ajándékba: a követ az mozdítja el, akit szeretek és szeretni akarok.” (egy ortodox szerzetes)
26: nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamba
„A mennybemenetel után már Tamás sem tudta érinteni Jézus sebeit. A felvitt sebeket én is érinthetem, csak le kell tudnom hajolni mások sebeihez.
A fájdalmaim óráiban magamnál mélyebbre kell lássak, mert ott mások fájdalmaival vagyok közös. Csak így enyhíthetem az övéiket.
De amikor az övéikhez hajolok le, Téged érintelek Uram.” (egy ortodox szerzetes)
25: …mint aki életét adja barátaiért
„Ez Jézus értem is meghozott életáldozatának legmélyebb magyarázata. A legnagyobb szeretet mindent odaad. Megköveteli a halálban végződő önajándékozást.
Meg kell értenem, hogy az én golgotáim sem származhatnak igazságosságból vagy igazságtalanságból, hanem csak másokért vállalt odaadó szeretetből.” (egy ortodox szerzetes)
24: Íme az Isten Báránya
„Először akkor tör ki János torkából ez a felkiáltás, amikor jönni látja Jézust. Másodszor, pár nappal később, amikor menni látja Jézust a maga útján.
Ez az a két körülmény, amelyek között az én tanúságtételemnek is meg kell történnie. És milyen kevés szóval! Csak ennyit mond: „Nézzétek!”
(egy ortodox szerzetes)
23: Eljött az óra
„Jézus várta az Atya által meghatározott időt. Ime, most eljött. Nem azért, hogy az Ő akarata teljesüljön, hanem hogy az Atyáé.
Ha Jézus akaratát akarom, nekem is alá kell vetnem magamat a számomra is kijelölt időpontoknak. Minden késés és siettetés kizárt.”
(egy ortodox szerzetes)
22: Ne álljatok ellen a gonosznak
„Ebben az ellenállás-nélküliségben nem a harc és a nem-harc között kell választanom, hanem a harc és a szenvedés között. A harcok csak látszólagos győzelmeket aratnak, amik nem többek a hiúságnál vagy az illúzióknál. Jézus a legfőbb valóság. Ezt hirdeti az ő ellenállás nélküli szenvedése.
Az igazi győzelem az, amikor még azt is feláldozom, ami a legszükségesebbnek látszik az önérvényesítő vagy önvédő harcaimhoz. Csak így vagyok képes éberségre és győzelemre a Gonosz támadásaival szemben. Meg kell hallanom, amikor Jézus azt mondja a kardjaim mutogatásaira: „Elég”. (egy ortodox szerzetes)
21: Az én békémet adom nektek
„Jézus adja a békéjét. Nem kölcsönzi, tehát nem veszi vissza. Az Ő békéje az enyém, ezért minden nap, bármilyen aggályokat is hoz, megtelepedhetem ebben a békében.
Jézus épp abban a pillanatban adja a békéjét, amikor elindul a kínszenvedése útjára. Közvetlenül maga előtt látva gyötrelmeit és halálát, kijelenti és közli velem békéjét.
Akkor ez egy olyan béke, melynek ereje engem is képes megtartani minden megpróbáltatásban, ami ma vár rám.” (egy ortodox szerzetes)
20: Mindjárt belé szállt a sátán
„A bemártott falattal, a megkülönböztetett szeretet jelét kapta Júdás, mint utolsó lehetőséget.
Ha figyelmesen áttekintem a vétkezéseim körülményeit, főként bukásom közvetlen előzményeit, látni fogom, hogy Jézus irgalmával és gyengéd figyelmeztetéseivel, az utolsó percig közbelépett.
Minden bűnöm története, az esélyt adó isteni könyörület, a rólam lemondani nem tudó, engem megmenteni akaró szeretet története is.” (egy ortodox szerzetes)
19: Az én lábamat meg nem mosod soha!
„Gyakran két ellentétes érzés kerít hatalmába: a soha és a mindig, az egyáltalán és a teljesen. Mindkettő kísértés, mert mindkettőben én akarom eldönteni, hogy mit és hogyan tegyen velem Jézus.
Ő azt kívánja, hogy engedjek: nemcsak engedelmesen, hanem imádattal vessem alá magam az Ő kezdeményezéseinek. Akkor is ha nem értem azokat.” (egy ortodox szerzetes)
18: Hol van az a terem, ahol elfogyaszthatom a húsvéti vacsorát?
„Ez a terem az Övé, mert lefoglalta azt. Azonban mégis kölcsön kell vennie egy embertől.
Jézus igényt tart a lelkemre, hogy ott ünnepeljen. Mert az én lelkem az Övé. De vállalja, hogy vendégként érkezzék és kéri a vendégszeretetemet.” (egy ortodox szerzetes)
17: Egyikőtök elárul engem
„Bukásaim megtapasztalása nagyon alázatossá kell tegyen engem. Soha nem zárhatom ki az újabb bűnöm lehetőségét. Akár ugyanabban is, amit sokszor vagy épp tegnap elkövettem. Alázatosan és reszketve kell kérdeznem: „most foglak elárulni?, talán én leszek a következő…?”
Őt akarom. De nem akarhatom Őt igazán, ha mást is akarok.” (egy ortodox szerzetes)
16: Hogyan jöttél ide, menyegzős ruha nélkül?
„De hát ez az ember nem tartozott a hivatalosak közé!
Azok közül való volt, akiket az utakról és az utcasarkokról szedtek össze! Nem tudott volna átöltözni menyegzős ruhába!
Meg kell értenem, hogy senkinek sincs olyan ruhája, amiben a menyegzőre bemehetne. A hivatalosaknak sincs. A ruhát kapom. Ott kell kérnem és elfogadnom, ahol adni akarják minden meghívottnak.
Nélküle semmim sincs. Minden alkalmasságot is csak Tőle kaphatok. Rajtam az múlik, hogy átöltöztethessenek.” (egy ortodox szerzetes)
15: Töltsétek meg a korsókat vízzel
„A víz tisztít. A bor erőt és örömöt ad. De mielőtt a víz borrá változnék, arra van szükség hogy színültig meg legyenek töltve a megtisztító vízzel.
Krisztusi szeretet nem létezhet ott, ahol nincs tisztaság. Csak a tisztaság vizével csordultig telt lélekben léphet a víz helyébe bor.”
(egy ortodox szerzetes)
14: Pólyába takarva és jászolba fektetve
„A hatalom egyetlen jele sem kíséri Jézus születését. Ellenkezőleg: a szegénységéről, az alázatosságáról, a gyöngeségéről ismerhetem föl. Alá van vetve másoknak, senkinek sem képes ellenállni. Nem tudja megvédeni magát.
Amilyennek születésekor látom, olyannak látom kínszenvedésében is.
Ilyennek akar engem is.” (egy ortodox szerzetes)
13: Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat
„Rettenetes mondat. Jézus iránti szeretetem egyetlen hiteles jele, hogy megtartom-e parancsait. De megtartani parancsait csak akkor tudom, ha szeretem.
A megbocsátásom válasz az irántam való szeretetre, ugyanakkor a megbocsátásom fedezteti föl velem, Jézus felém irányuló szeretetét.
Látnom kell, hogy mindkét esetben Ő a kezdeményező. Ha Ő nem váltja ki belőlem a bűnbánat első mozdulatát, nincs számomra bocsánat. A bocsánatra pedig egyetlen válaszom lehet: az iránta való szeretet.
Jaj, ha valaha is olyan mértékben szeretném Jézust, ahogyan Ő megbocsátott nekem, milyen hatalmas szeretettől lángolna a szívem!” (egy ortodox szerzetes)
12: Fogd ágyadat
„Az ágy a tanúságtétel eszköze. Emlékeztet a betegségemre, amiből meggyógyultam. Jézus nem akarja, hogy elfelejtsem vagy semmibe vegyem azt, amiből megszabadított.
Az ágyam, amin már nem fekszem, hanem jóvoltából hordozom: jel. Olyan jel, ami segít megvallanom Jézust. Elsősorban a testvéreim számára jel, akikkel együtt voltam beteg.” (egy ortodox szerzetes)
11: A te házadban kell megszállnom
„Krisztus először mindig a saját házamban akarja magát megismertetni velem. Mielőtt elindulok másokhoz, először saját, meghitt, közvetlen környezetemben kell Jézus személyével megismerkednem.
Tudom, hogy senki, aki találkozott Jézussal, nincs felmentve az alól, hogy tanúságot tegyen róla.
De a saját házamban tett tanúságtétel mindig nehezebb, mint az úton lévő apostolé. Sok bátorság, nagy alázat kell hozzá. Ez akár teljes csöndben is történhet. A lényeg: az én találkozásom és megváltozásom. Az majd hat és elgondolkoztathatja azokat, akiket erre Isten megnyit.” (egy ortodox szerzetes)
10: Adj innom
„Az a Jézus kér az asszonytól, aki mindent képes megadni az asszonynak. Vigyáznom kell Jézus hozzám intézett kéréseire. Az Isten velem szemben is a lekötelezettség helyzetébe hozza magát. Tőlem is azért kér, hogy könnyebb legyen nekem számot adni magamról. Kérései értem vannak. Azért szorul rám, hogy megláthassam én vagyok az, aki Őrá szorulok.” (egy ortodox szerzetes)
9: Igen elszomorodott, mert nagy vagyona volt
„Mi történt ezzel a fiúval az elutasítása után? Nem tudjuk.
Később visszajött-e és odaadta-e mindenét? Erre a reménységre egyetlen dolog adhat okot: az, hogy „igen elszomorodott”… Nem bosszúsan vagy keserűen ment el, hanem szomorúan.
A szomorúságom termékeny csírák hordozója lehet. Uram, engedd, hogy amikor elutasítalak, legalább szomorú lehessek.” (egy ortodox szerzetes)
8: Nevükön szólítja
„A pásztor, mielőtt kivezeti a juhait, nevükön szólítja őket. Mielőtt legeltetné őket, megismeri mindegyik hangját és megismerteti az övét is mindegyik juhával.
Az én életemben is, az Ő hangjának megismerése és felismerése, a Vele való személyes kapcsolat, mindig meg kell előzzön mindenféle Neki szóló tevékenységet.” (egy ortodox szerzetes)
7: A jobbik rész
„Jézus nem azért bírálja Mártát, mert a háztartással törődik. Csupán azt veti szemére, hogy nyugtalankodik a sok tennivalóban, hogy hagyja magát elvonni az ige hallgatásától.
Az elkerülhetetlen napi teendők közben is lehetséges megállnom, leülnöm és Őt hallgatnom. A legsürgetőbb tevékenység sem zárja ki a Jézusra vetett pillantásomat. Így a szolgálat megszakítása nélkül is a jobbik részt tudom választani, nem kevésbé, mint a máriák.
Nem abbahagynom kell a rám bízott szolgálatot, hanem oda-odapillantanom arra, akiért teszem. Hogy vele lehessek abban, amit teszek.” (egy ortodox szerzetes)
6: Ott legyenek velem, ahol én vagyok
„Jézus itt a Mennyről beszél, ahol tanítványai meg fogják látni dicsőségét. De csak a mennyről beszél-e?
Nekem, a tanítványnak mindenütt ott kell lennem, ahol a Mesterem van. Ott vagyok-e Jézussal azokon a helyeken, azokban a pillanatokban, ahol Ő ma jelen van?
„Nem téged láttalak-e vele ott a kertben?” – kérdezik Pétertől. Nem elég, hogy Mellette vagyok, Vele kell lennem. Nem elég hogy Vele vagyok, Benne kell lennem.” (egy ortodox szerzetes)
5: Tanuljatok tőlem…
„Napról-napra, óráról-órára, apránként. Ez az engedelmesség és a kitartás munkája. Ez a tanulás feltételezi azt, hogy mellette legyek és Őt rendszeresen hallgassam. Azt mondja: „Tőlem…”. Tehát közvetlenül Tőlem.
Az Üdvözítő bizalmas kapcsolatot kíván megvalósítani velem. Másoktól is sokat tanulhatok, mások is fel tudnának készteni az Ő üzenetére, még gyümölcsöző is lehetne, de ők csak korrepetítorok.
Egyedül Jézus a Mester. Nála a tanítás és a tanító ugyanaz. Elfogadnom Jézus tanítását annyi, mint felfedeznem Jézus személyét. Nem tanulok, hanem találkozom.” (egy ortodox szerzetes)
4: Kit kerestek…?
„Az, amit én keresek, az nem valami erkölcsi tökéletesség, nem is egy vonzó és összefüggő világnézet. Nem valamilyen isteni ajándék vagy karizma. Nem, hanem Krisztus személye.
A katonák is Őt keresték a kertben, és a hittel közeledőkről is ezt mondták a tanítványok: „mindenki Téged keres”.
Ez most is így van, én is köztük vagyok. Egyesek azért keresnek, hogy csatlakozzanak Hozzád, mások azért, hogy megfosszanak hatalmadtól. Bárcsak világosabban külön válna bennem is e két csoport egymástól! Segíts Uram, mert bűnös hajlamaim miatt hol az egyik, hol a másik csoporthoz csapódom.” (egy ortodox szerzetes)
3: Mondjátok meg Jánosnak, amit láttok…
„Még ha másoktól meg is tudom, hogy kicsoda Jézus, még ha nekik feladatuk is velem ezt közölni, akkor is csak a saját, mélyreható, személyes tapasztalatomból fogom megtudni azt, hogy valójában kicsoda és milyen Jézus. Tudhatok sokat arról, akit nem ismerek bizalmas közelről. Sok szerzett (és egyébként igaz) ismeret, a személyes ismeret helyére tolakszik bennem.
Uram, ismerlek-e Téged igazán? Vagy csak azt tudom rólad, amit tanultam, olvastam vagy másoktól hallottam Felőled?” (egy ortodox szerzetes)
2: A napkeleti bölcsek más úton térnek vissza hazájukba.
„Nekem is el kell kerülnöm Heródest. Mit jelent ez? Ha Isten már elvezetett a Jászolhoz, én is nyugodtan haza mehetek.
De már másik úton: indítékaim, magatartásom, életmódom, felhasznált eszközeim, már nem lehetnek ugyanazok, mint a találkozás előtt voltak. Ha imádságaimban valóban mindig elmegyek Betlehembe, útjaim mindig változnak, azaz gyökeres változáson megyek keresztül.” (egy ortodox szerzetes)
1: Jézus Krisztus nemzetségtáblája.
„Így kezdődik az evangélium. Mit akar jelenteni a héber nevek ezen hosszú felsorolása? Ezen a listán gyilkosok, házasságtörők és vérfertőzők neve is szerepel.
Ha Jézus megszületik az én lelkemben, akkor bűneim sokasága ellenére és rajtuk áttörve születik meg. Hibáim rengetegében is megtalálja a maga útját, sorra áthalad közöttük. Ez az Ő nemzetségtáblája bennem.” (egy ortodox szerzetes)
