30: „Te pedig, aki Krisztust követed, szeresd azt, ha észrevétlen maradsz. Más szája dicsérjen téged, a tied hallgasson.” (Szent Bernát)
29: „Aki áldja az Urat, nem azért mert jó hozzá, hanem mert Isten a jóság, az valóban Isten kedvéért szereti Istent és nem önmaga haszna miatt.
Ez a szeretet legmagasabb foka, amikor az ember Isten kedvéért szereti Istent.” (Szent Bernát)
28: „Vajon a szegénység teszi boldoggá az embert? Nem a szegénység, hanem az irgalmasság, de az irgalmasság lakhelye a szegénység.” (Szent Bernát)
27: „Szomorkodjon nyugodtan az ember, de mindig a szeretet miatt és készen a vigasztalás elfogadására.” (Szent Bernát)
26: „Talán vágyódsz az üdvösségre, de gyengeségedet és betegségedet ismerve visszariadsz a gyógyítás fájdalmától?
Ne félj: Krisztus gyengéd, szelíd és nagyirgalmú.” (Szent Bernát)
25: „A víz hiánya nemcsak kiszárít, hanem piszkossá is tesz, mivel nincs mivel megmosakodni.
Ugyanígy az az emberi szív is, amely nem ismeri a könnyeket, nemcsak kemény, hanem szükségképpen tisztátalan is.” (Szent Barnát)
24: „Tudjuk: „a Szentlélek ott fú, ahol akar.” Senki nem tudja, „honnan jön és hová megy”. Ezeket tehát nem tudni, még nem jelenti az üdvösség kárát.
Ámde azt nem felismerni, hogy mikor jött és mikor ment, az nagyon veszélyes.” (Szent Bernát)
23: „Üdvözülhetsz szüzesség nélkül is, alázat nélkül azonban nem! Ismétlem, tetszésre találhat az az alázat, amely a szüzesség elvesztését siratja, de alázat nélkül – merem állítani – még Mária szüzessége sem talált volna tetszésre.” (Szent Bernát)
22: „Van egy olyan kenyér, amelytől nem akarom, hogy tartózkodjatok, nehogy véletlenül elerőtlenedjetek az úton: ez pedig a könnyek kenyere.
Ha nem siratod meg az elkövetett vétkeidet és az elvesztegetett időt, akkor egyáltalában nem érzed a lelked sebeit és a lelkiismereted sérüléseit. De akkor nem is fogsz eléggé vágyódni az eljövendő örömökre.” (Szent Bernát)
21: „Ha azt akarod, hogy böjtölésed kedves legyen az Isten előtt, akkor ne csak egyedül Istenre tekints, hiszen adósa vagy elöljáróidnak és testvéreidnek is. Isten nem akarja, hogy kevésre becsüld azokat, akiket Ő maga egyáltalán nem becsül kevésre.” (Szent Bernát)
20: „Súlyos szidalmat érdemelnek az elbizakodottak, mivel az Urat keresik, holott még magukat sem találták meg.
Ezt nem azért mondom, hogy elvegyem tőletek az imádságba vetett bizalmat, hanem azt akarom, hogy előbb az alázat szellemében, a bűneitek bocsánatát kérjétek.” (Szent Bernát)
19: „A bánat éles késével kell eltávolítani a megrögzött szokások fekélyét. Mivel ez keserű fájdalommal jár, ezért azt enyhíteni kell a bűnbocsánatba vetett remény örömujjongásával.” (Szent Bernát)
18: „Senki közületek ne értékelje kevésre az imádságát, mert mondom nektek, hogy az is nagyra értékeli, akihez imádkoztok.” (Szent Bernát)
17: „Testvéreim, értsétek meg, hogy ha nem adjátok oda azt, amit szerettek, nem fogjátok megkapni azt, amire vágyódtok.” (Szent Bernát)
16: „Mielőtt más bűneinek megszüntetéséhez fognál hozzá, szerezd meg saját nyelvednek (a bűneid bevallása által):
a mértéket a szidalmazásban,
a készséget a buzdításra
és az erőt a meggyőzésre!”
(Szent Bernát)
15: „Nem gondolod, hogy az az ember, aki értelemmel bír, de értelmét szándékosan nem használja, az állatibb az állatnál?” (Szent Bernát)
14: „Mert önmagad nem ismeréséből származik a gőg, Isten nem ismeréséből pedig a kétségbeesés.” (Szent Bernát)
13: „Amíg egyenként a saját vágyaitokat akarjátok megvalósítani, addig megfosztjátok magatokat a közös és egyetemes jó édességétől.” (Szent Bernát)
12: „Mária a szüzesség ajándékát azért kapta, hogy szent legyen testében az, aki a Szentek Szentjét fogja megszülni.
És hogy lelkében is szent legyen, megkapta az alázat ajándékát.” (Szent Bernát)
11: „Vannak, akik azért akarnak tudni, hogy tudjanak: ez csúf kíváncsiság.
Vannak, akik tudni akarnak, hogy ezt tudják róluk: ez csúf hiúság.
Vannak, akik tudni akarnak, hogy tudásukat eladják, például pénzért, rangért: ez csúf nyerészkedés.
Vannak, akik azért akarnak tudni, hogy maguk épüljenek: ez a bölcsesség.
És vannak, akik azért akarnak tudni, hogy másokat építsenek: ez a szeretet.” (Szent Bernát)
10: „Amikor imádkozol, vizsgáld meg, hogy mit kérsz, hogy ki az, akitől kérsz, és te magadat, aki kérsz. Aztán imádkozz tovább bátran!” (Szent Bernát)
9: „Amíg a hitben járunk és nem a látásban, addig inkább a hallásra kell odafigyelnünk, mert hiába törekszik a szem, ha még nem tisztult meg a hitben.
A hallás egy lépcsőfok a látáshoz. Fordítsd oda füledet, hogy a hallás engedelmessége által eljuss a látás dicsőségéhez.” (Szent Bernát)
8: „Méltán lett Mária első. Habár első volt, utolsónak tette magát. Méltán lett mindenki úrnője az, aki mindenki szolgálólányának mondta magát. Kérlek titeket, testvéreim, utánozzátok, ha szeretitek Őt.” (Szent Bernát)
7: „Mondjátok meg nekem: vajon az az ember, aki tudja a jót, de nem teszi, nem kap gyomorgörcsöt a lelkiismeretében?” (Szent Bernát)
6: „Az Evangélium az igazság tükre. Senkinek nem hízeleg, és senkit nem csap be. Benne mindenki olyannak találja magát, amilyen.
Ez azért van így, hogy senki ne féljen ott, ahol nincs oka a félelemre, és ne örvendezzen ott, ahol lenne oka rá, mert rosszat tett.” (Szent Bernát)
5: „Az igazi önismeret mindig szelíddé teszi az embert a felebarátjával szemben.” (Szent Bernát)
4: „Testvérem, magányos vagy, ha Krisztus miatt másként gondolkozol, mint a többi ember és elfordulsz attól, amit a tömeg értékel. Magányos vagy, ha a kötekedő elől kitérsz és az elszenvedett igazságtalanság fölött elnézel.
De ez a magányosság nem magányosság! Még ha test szerint egyedül is vagy!” (Szent Bernát)
3: „Az igaz szeretet elég magának. Van jutalma: az, amit szeret. Szent Pál nem azért hirdeti az evangéliumot, hogy egyék, hanem azért eszik, hogy az evangéliumot hirdethesse. Amit szeret, az nem az étel, hanem az evangélium. Az igazi szeretet nem keresi a jutalmát, hanem megérdemli. Jutalmat annak szoktak ígérni, aki még nem szeret, hogy szeressen.
Földi dolgokban is, ha rá akarunk venni valakit valamire, csak akkor csalogatjuk ígérettel vagy jutalommal, ha ellenkezik. Senki se fogad föl például pénzen egy éhezőt arra, hogy egyék, vagy akár egy édesanyát, hogy kisfiát szoptassa.
Ugyanígy az Istent szerető lélek sem keres szeretetéért Istenen kívül más jutalmat. Vagy ha mást keres, minden bizonnyal a jutalmat szereti és nem az Istent.” (Szent Bernát)
2: „Azt kívánod tehát hallani tőlem, hogy miért és mennyire kell szeretnünk az Istent? Válaszom ez: az Isten szeretetének oka maga az Isten. Mértéke pedig az, hogy mérték nélkül szeressük őt. S ez elég? Azt hiszem, igen.
Azt mondom tehát, hogy két okból kell Istent önmagáért szeretnünk: egyrészt nincs amit az igazságnak megfelelőbben, másrészt nincs amit magunkra nézve gyümölcsözőbben szerethetnénk.
A kérdés ugyanis, kétféle dologra vonatkozhatik: vagy arra, hogy mivel érdemli meg szeretetünket az Isten, vagy arra, hogy mekkora érdekünk fűződik ehhez a szeretethez?
Én azonban mind a két kérdésre egy és ugyanazt a választ adhatom: mert nem találok más méltó okot az iránta való szeretetre, mint önmagát.
Kétségtelenül nagy érdeme Istennek velünk szemben az, hogy méltatlan voltunk ellenére is nekünk adta magát. Mert adhatott volna-e Ő valami jobbat önmagánál? Ha tehát az Isten iránti szeretetnek az okát keresve azt kérdezzük, hogy mivel érdemli meg, a legfőbb okot abban találjuk, hogy ő előbb szeretett bennünket. Méltó tehát, hogy viszontszeressük, különösen, ha meggondoljuk, hogy Ő kicsoda.”
(Szent Bernát)
1: „Haimerik úrnak, a római Egyház bíboros kancellárjának, Bernát clairvaux-i apát azt kívánja, hogy Istennek éljen és Istenben haljon meg!
Imádságot szoktál kérni tőlem és nem fejtegetéseket. Úgy érzem, hogy egyikre se vagyok alkalmas. Az elsőt azonban legalább hivatásom igazolja, ha nem is életmódom. A másodikhoz azonban, hogy megvalljam az igazat, éppen az hiányzik nálam, ami leginkább szükséges volna: a szorgalom és a tehetség. De mégis, hogy ebben is őszinte legyek, örömömre szolgál, hogy földi dolgok helyett lelki jókat kérsz tőlem, ámbár ezt inkább tehetted volna olyan valakinél, aki e tekintetben nálam gazdagabb. Mivel azonban az ilyesmiben tudós és tudatlan egyaránt mentegetődzni szokott, s nem lehet egykönnyen megállapítani, hogy melyiknek mentegetődzése származik igazán tudatlanságból és melyiké szerénységből, míg a kérelmet nem teljesíti: fogadd szegénységemtől azt, amim van. De nem ígérhetem, hogy mindenre megfelelek, csupán az Isten szeretetét illető kérdésedre ígérek olyan választ, aminőt Ő maga nekem sugallani fog. Ebbe a tárgyba elmerülni ugyanis a legédesebb, róla tárgyalni a legbiztonságosabb s felőle hallani a leghasznosabb. A többit bízd nálamnál alkalmasabb egyénekre.” (Szent Bernát)
