31: Hogy pedig ebben a kis könyvben, mint tükörben, meglássátok magatokat, és hogy feledékenységből valamit el ne hanyagoljatok, olvassátok el hetente egyszer. És ha úgy találjátok, hogy valóban megteszitek, ami benne le van írva, akkor adjatok hálát érte az Úrnak, minden jó adományozójának. (Reg. 49)
„Haladjatok hát, Isten szentjei, fiúk és leányok, férfiak és nők, haladjatok kitartóan a cél felé! Annál édesebben dicsérjétek az Urat, minél gyakrabban gondoltok rá! Annál boldogabban reméljetek benne, minél állhatatosabban szolgáljátok! Annál lángolóbban szeressétek, minél nagyobb gonddal akartok neki tetszeni!
Felövezve, égő lámpával a kezetekben várjátok az Urat, amikor megérkezik a menyegzőről. Új éneket énekeltek majd a Bárány menyegzőjén. Nem azt, amelyet az egész földkerekség zeng: „Énekeljetek az Úrnak új éneket, énekeljen az egész föld”, hanem azt, amelyet csak ti tudtok énekelni.
Tegyétek meg mindnyájan, amit tudtok! Amit az egyik kevésbé tud megtenni, abban helyettesítse őt más, csak szeresse azt a másikban, amire ő maga nem képes!
Egyszóval: aki kevesebbre képes, az ne akadályozza azt, aki többre képes, és aki többre képes, az ne sürgesse azt, aki kevesebbre képes. Istennek tartoztok lelkiismeretetekről számadással. Semmivel se tartoztok egymásnak, csupán a kölcsönös szeretettel.” (Szent Ágoston)
30: Ha viszont valamelyikőtök magában valami hiányosságot vesz észre, bánja meg a múltat, legyen óvatos a jövőben és imádkozzék, hogy a bűne bocsánatot nyerjen, és ne essék kísértésbe. (Reg. 49)
„Vedd tudomásul azt, ami megtörtént, hogy legalább kövesd, ha már megelőzni nem tudtad. Nem hiába jött el ugyanis Krisztus, nem hiába halt meg Krisztus, a mag nem véletlenül hullt a földbe, hanem azért, hogy megsokszorozva keljen ki onnan.” (Szent Ágoston)
29: A kolostorban a testvérek ne úgy éljenek mint a törvény alatt görnyedő rabszolgák, hanem mint a kegyelem szabad gyermekei. (Reg. 48)
„Igen rövid parancsot kaptál: Szeress, és tégy, amit akarsz. Ha hallgatsz, szeretetből hallgass, ha kiáltasz, szeretetből kiálts, ha korholsz, szeretetből korholj, ha kímélsz valakit, szeretetből kíméld! A szeretet gyökere legyen meg benned, s ebből a gyökérből csak jó fakadhat”. (Szent Ágoston)
28: Ha valaki szidalmazással vagy gyalázkodással vagy akár bűne emlegetésével megsérti a másikat, amilyen gyorsan csak lehet, nyújtson elégtételt azért, amit tett, és a sértett pedig haladéktalanul bocsásson meg. Ha viszont kölcsönösen sértették meg egymást, (a ti imáitokra, amelyek minél gyakoribbak, annál hatékonyabbak), kölcsönösen bocsássanak meg egymásnak. Sokkal jobb ugyanis, ha valakit gyakran kisért ugyan a harag, de aztán elismerve igazságtalanságát, siet bocsánatot kérni a sértett féltől, mint ha valaki nehezebben gerjed haragra, de a bocsánatkérésre is lassabban hajlik. Aki viszont soha nem hajlandó bocsánatot kérni, vagy nem teljes szívéből teszi, jogtalanul van a monostorban. Akkor is, ha nem is küldik is el innen.
Tartózkodjatok tehát a keményebb szavaktól. Ha mégis ilyen szó elhagyná ajkatokat, ne restelljétek, hogy ugyanaz a száj gyógyítson, amelyik a sebet okozta. (Reg. 42)
„Mi keresztények egyességet és megállapodást kötöttünk Istennel és aláírtuk adósságunktól való megszabadulás feltételét. „Bocsáss meg nekünk”, nos ezt bizalomtól áthatva kérjük, ha mi is megbocsátunk. Ha azonban nem bocsátunk meg, ne véljük, hogy bűneink bocsánatot nyernek. Ne csapjuk be saját magunkat. Ha az ember nem csapja be magát, Isten biztosan nem csap be senkit.” (Szent Ágoston)
27: Amikor a fegyelem követelménye, a fiatalabb testvérek rendreutasításakor kemény szavakra késztet benneteket, ha úgy érzitek is, hogy túlléptétek a határt, nem kötelességtek tőlük bocsánatot kérni, nehogy a túlságos megalázkodásotok miatt a kormányzás tekintélye meginogjon az alátok rendeltek előtt.
Bocsánatot kell azonban kérnetek a Mindenek Urától, aki tudja, hogy azokat, akiket a jogosnál netán erősebben megdorgáltatok, gyengén, de milyen jóakarattal tettétek. Ne a testi, hanem a lelki szeretet uralkodjék köztetek. (Reg. 43)
„Megtörténhet, hogy egy úr vét szolgája ellen. Igaz, Ő az úr, amaz meg a szolga, mégis mindketten másvalaki szolgái, mivel mindkettőjüket Krisztus vére váltotta meg.
Talán túlzott szigor volna megparancsolnom és kötelezővé tennem, hogy ha az elöljáró igazságtalan szidással vagy igazságtalan büntetéssel bűnt követett el, mondja ezt növendékének: „bocsáss meg nekem, felejtsd el bűnömet”? Igen, így kellene tennie, de ne tegye, nehogy a fiatalabb testvérét gőgre kapassa!
Mi a teendő tehát? Isten színe előtt tartson bűnbánatot, Isten színe előtt büntesse meg szívét, és ha nem mondhatja növendékének (mert nem kötelező mondania) „bocsáss meg”, ezután szelíden szóljon hozzá. A szelíd szó felér a bocsánatkéréssel.” (Szent Ágoston)
26: Elöljárótoknak mint atyának (vagy anyának) mindig engedelmeskedjetek. Adjátok meg neki a tiszteletet, nehogy megsértsétek benne Istent. Engedelmeskedjetek az idősebb testvérnek is, aki mindnyájatokra gondot visel. (Reg. 44)
„Az engedelmeskedő szerzetes egyetlen imája gyorsabban meghallgatásra talál, mint az engedetlen szerzetes tízezer imája. Az engedelmesség parancsban adatott. Az értelmes teremtményben ez az erény mintegy valamennyi erény őrzője. Olyan parancs az engedelmesség, amelyet nagyon hasznos betartani, mert veszélyes dolog, ha valaki a saját, és nem a Teremtője akaratát követi.” (Szent Ágoston)
25: Aki elöljárótok, ne azért tartsa magát szerencsésnek, mert hatalommal kormányoz, hanem azért, mert szeretettel szolgálhat. Tisztelet tekintetében első legyen köztetek. Isten előtt azonban félelemmel kell lábatokhoz boruljon. Jócselekedeteivel adjon mindenkinek példát, fegyelmezze a nyugtalanokat, bátorítsa a kishitűeket, támogassa a gyöngéket és legyen mindenkivel türelmes.
Szívesen tartsa meg a fegyelmet, de ennek megtartására ébresszen félelmet is. Bár mindkettő szükséges, inkább kívánja azt,hogy szeressétek, mintsem hogy féljetek tőle. Mindig gondoljon arra, hogy majd számot kell adnia rólatok Istennek! (Reg. 46)*
A monostorban és minden hitből élő igaz házában, még azok is szolgálnak, akik parancsolnak. Szolgálják azokat, akik szemében parancsolni látszanak. Nem hatalomvágyból parancsolnak, hanem kötelességből. Nem gőgből járnak az élen, hanem az irgalomtól indítva.
Jól tudja, amit hallott: ha szeretsz engem, ne saját magad hasznára gondolj. Juhaimat mint enyéimet legeltesd, ne pedig tieidként. Az én dicsőségemet keresd bennük, ne a tiédet, az én uralmamat, ne a tiédet, az én javamat, ne a tiédet.” (Szent Ágoston)
24: Amikor tehát szívesen engedelmeskedtek, nemcsak magatok iránt vagytok könyörületesek, hanem elöljárótok iránt is, mivel köztetek magasabb helyen állva, nagyobb veszélyben is forog. (Reg 47)
„A szándék hoz létre jó tettet, a szándékot viszont a hit irányítja. Tegyük fel, hogy egy ember kiválóan kormányozza hajóját, de szem elől tévesztette a célt. Mit használ, hogy remekül kezeli a kormányt, kiválóan vezet, tartja az irányt, vigyáz, nehogy a hajó oldalai megsérüljenek? Mindezt oly erővel, hogy arra kényszeríti a hajót, amerre akarja. De ha azt mondják neki: „hová mész?”, ezt mondja: „nem tudom”. Vagy esetleg nem ezt mondja, hanem azt, hogy „ebbe és ebbe a kikötőbe”, de nem a kikötőbe, hanem zátonyra fut. És minél ügyesebb és rátermettebb kormányosnak képzeli magát, annál nagyobb veszélybe sodorja a hajót. Ilyen az, aki kiválóan fut, de az úton kívül. Nemde jobb és elviselhetőbb, ha az a bizonyos kormányos egy kissé tapasztalatlanabb, nehezen és bizonytalanul kezeli a kormányt, de megtartja a helyes utat? Az a legjobb, amikor valaki helyes úton jár és jól halad előre.” (Szent Ágoston)
23: Adja meg az Úr, hogy ezeket a szabályokat szerető gonddal tartsátok meg mint a lelki szépség szerelmesei. Jó magatartásotokkal árasszátok Krisztus jó illatát!” (Reg. 48)
„Hogyan leszük szépek? Úgy, hogy azt szeretjük, aki mindig szép. Amennyire növekszik benned a szeretet, annyira növekszik a szépség is, mivel maga a szeretet a lélek szépsége. Mi ez a szépség? Mi ez az ékesség? A caritas szeretete, hogy szeretve fuss és futva szeress.” (Szent Ágoston)
22: Veszekedés vagy ne legyen köztetek, vagy a leggyorsabban vessetek neki véget, különben a harag gyűlöletté fajul, a szálka gerendává válik, és a lélek pedig gyilkossá lesz. Így olvassátok ugyanis: „Aki testvérét gyűlöli, az gyilkos.”
(Reg. 41)
„Aki gyűlöli testvérét, az járhat-kelhet, kimehet, bejöhet, járhatja a maga útját, nem nehezedik rá semmi bilincs, nem tartja fogva börtön, belül viszont lelkiismeretének vádoló szava köti meg.
Ne gondold, hogy nem érzi magát börtönben: saját szíve börtönének foglya.” (Szent Ágoston)
21: Akiket az éléstárral, a ruhákkal, a könyvekkel vagy bármilyen más szolgálattal bíznak meg, azok szolgálják testvéreiket morgolódás nélkül. (Reg. 38)
„Ó boldog Péter, Mestered és Urad megrémített, hogy az alázatot csak azután érted meg, ha hagytad, hogy megmossa lábadat. Testvéreim, az alázatot a Magasságbelitől tanuljuk meg! Tegyük meg tehát egymásnak alázatosan azt, amit a Magasságbeli tett meg alázattal. Az alázat csodálatos példája ez. Tegyenek így a testvérek látható módon is, midőn egymást kölcsönösen vendégül látják és mossák meg vendégük lábát. A keresztény ne tartsa magához méltatlannak, hogy ugyanazt tegye, amit Krisztus. Mert amikor a testvér lábához hajol a test, akkor a szívben felébred, vagy ha már megvolt, megerősödik az alázat érzése.” (Szent Ágoston)
20: A fürdést, akinek arra a betegség miatt szüksége van, semmiképp se tagadják meg tőle. Történjék meg ellenkezés nélkül, az orvostudomány javallata szerint úgy, hogy ha a beteg nem is akarja, az elöljáró parancsára tegye meg, amit egészsége végett tennie kell. Ha valaki közületek fájdalomról beszél, bár ez a fájdalom rejtve marad testében, habozás nélkül hinni kell neki. Fürdőbe vagy szükséges esetben máshová, ne menjetek kevesebben, mint ketten vagy hárman. S bárhová kell mennie valakinek, ne azokkal induljon, akikkel ő szeretne, hanem akikkel az elöljáró megparancsolja. (Reg. 34,36)
„Honnan veszed, hogy Isten nem akar téged meggyógyítani? Sőt, csakis a te érdekedben ostoroz. Honnan tudod, mennyire gennyes, amit felvág az orvos, vasát a beteg rész felé irányítva? Ne tudná, hogyan és meddig kell vágnia? Vajon a vágást elszenvedő ember jajgatása megállíthatja a vágást szakszerűen végző orvos kezét? A beteg jajgat, az orvos vág. Vajon kegyetlen, ha nem hallgatja meg a jajszót, vagy inkább irgalmas, mert kezeli a sebet, hogy a beteget meggyógyítsa? Mindezeket, testvéreim, azért mondom el, nehogy valaki más valamit keressen, mint Isten segítségét, amikor az Úr kemény kézzel bánik vele.
Sír kisfiad, hogy föltedd a lóra? Csak nem hallgatod meg? Csak nem teljesíted kérését? Kemény vagy, vagy inkább lágyszívű? Mondd meg, milyen alapon cselekszel: kétségtelenül a szeretet indít , nem? Sírjon, amennyit akar, sírjon egész nap, nem fogod meghallgatni, még pedig azért, mert irgalmas vagy. Ha meghallgatnád, kegyetlen lennél. Lásd és fontold csak meg, vajon nem így tesz a te Urad is, amikor egy betegségből nem gyógyulsz meg, vagy valami nem neked való dolgot kérsz, és nem kapod meg.” (Szent Ágoston)
19: Ha közületeknek, akik a monostorban éltek, valakinek a gyermeke, testvére vagy hozzátartozója hoz neki ajándékba valamit, valamiféle ruhát vagy más szükségesnek vélt dolgot, ezt ne fogadja el titokban, hanem azt adják át az elöljárónak és bízzák az ő döntésére, hogy azt a közösbe téve annak adja, akinek a legnagyobb szüksége van rá. Ha valaki egy kapott ajándékot eltitkol, úgy ítéljék meg, mintha lopott volna. (Reg. 32)
„De civakodunk-e azért, amit közösen birtokolunk? Ugyanazt a levegőt szívjuk, ugyanazt a Napot látjuk mindnyájan. Boldogok tehát, akik földi életükben úgy készítenek helyet az Úrnak, hogy nem örvendenek egyéni tulajdonnak. A szerzetesek adják oda a dolgaikat azoknak, akiket dékánnak hívnak…, hogy senkit se érintsenek a test gondjai sem ételben, sem ruházatban, se más naponta szükséges dologban, vagy gyöngülő egészsége miatt. A dékánok viszont nagy gonddal tartsák rendben és osszák szét mindazt, amire a kolostori életben a testvéreknek testi gyöngeségük miatt szükségük van. Ugyanakkor ők maguk is minderről adjanak számot annak, akit atyjuknak és vezetőjüknek neveznek.” (Szent Ágoston)
18: Senki se dolgozzék magának, hanem minden tevékenységetek a köz javára irányuljon, sőt nagyobb buzgalommal és vidámabb készséggel, mintha egyedül csak magatoknak csinálnátok valamit.
Meglátjátok, minél inkább a köz ügyével törődtök, s nem saját ügyetekkel, annál jobban haladtok a lelki életben. Tehát a szükséges ideigvalók használatában az tűnjék elő, ami örökre megmarad: a szeretet. (Reg.31)
„Minden szeretetben erő rejlik, s ez a szerető szívű ember lelkében soha nem tétlen: szükségképpen cselekvésre sarkallja. Szeretnéd tudni, milyen a szereteted? Figyeld meg, hová és kikhez vezet.” (Szent Ágoston)
17: Ruháitokat tartsátok együtt, egy vagy két vagy annyi testvérre bízva, akik rendben tudják tartani, nehogy a moly kárt tegyen bennük. S amint egy éléskamrából táplálkoztok, ugyanúgy egy ruhatárból öltözködjetek. S ha lehet, ne törődjetek azzal,hogy az évszakok szerint éppen milyen ruhát kaptok, hogy azt kapja-e valaki, amit beadott, vagy mást, ami egy másiké volt. Ugyanakkor senkitől se tagadják meg azt, amire mindenképp szüksége van. Ha ebből elégedetlenség vagy zúgolódás származik: esetleg valaki zokon veszi, hogy rosszabbat kapott, mint amije előzőleg volt, s méltatlannak tartja, hogy olyan ruhát vegyen magára, amelyet testvére már viselt, akkor megítélhetitek, mennyire híjával van szíve belső öltözetének az, aki a test ruhája miatt civakodik. (Reg. 30)
„Nem akarom, hogy szentségetek valami olyasmit ajándékozzon nekem, amit egyedül csak én tudok használni, díszes volta miatt. Ha például értékes köpenyt ajándékozna, az illő lenne talán a püspökhöz, de nem illik Ágostonhoz, a szegény emberhez, aki szegény környezetből származik.
Sok ember mindjárt azt mondaná, hogy itt olyan értékes ruhákat találtam, amelyeket sem apám házában, sem világi foglalkozásomban nem bírtam volna. Nem illik ez! Nekem csak olyan ruhám legyen, amelyet, ha testvéremnek szüksége van rá, neki adhatok.
Minthogy a közösség számára fogadom el, csak olyat fogadhatok el, amilyet viselhet a presbiter, s méltán viselhet a diakónus és a szubdiakonus is. Ha valaki jobbat ad, eladom, amint azt tenni szoktam, hogy ha már az értékes ruhát közösen nem viselhetjük, legalább a ruha ára legyen közös. Eladom és a szegényekre fordítom. Ha valaki abban leli örömét, hogy a ruha az enyém lesz, olyat adjon, amely miatt nem kell pirulnom. Megvallom ugyanis nektek, hogy a díszes ruha engem szégyennel tölt el, mivel nem illik ahhoz, amit vallok, amire intek. Nem illik rám és nem illik ősz hajamhoz.” (Szent Ágoston)
16: Mielőtt azonban másokat beavatnátok, négyszemközt figyelmeztessétek. Ha ezt semmibe se veszi, előbb az elöljárónak kell szólni. Ő is csak négyszemközt intheti meg, hogy a többiek ne szerezzenek róla tudomást. Ha azonban tagad s színleg semmiről sem tud, akkor mások bevonása szükséges, hogy ne egy tanú vádolja, hanem ketten vagy hárman szolgáltathassanak bizonyságot. Ha beismerést tett, akkor az elöljáró vagy az erre illetékes idősebb testvér ítélete szerint szabják ki rá a javító célzatú büntetést.
Ha nem ismeri be, és a büntetést sem akarja vállalni, küldjék el a közösségből, még ha ő maga nem is akarna távozni. Ez sem kegyetlenség, hanem a könyörület megnyilvánulása azon testvérek iránt, akiket az illető a bűne fertőzetével romlásba döntene.
„Ne gondoljátok, testvéreim, hogy a szeretet valami szelídség, engedékenység, vagy elnézés. Nem! Ne gondold, hogy akkor szereted szolgádat, amikor engedsz neki. Vagy akkor szereted fiadat, amikor nem fegyelmezed. Ez nem szeretet! Ez nem szeretet, hanem gyávaság vagy lustaság. Legyen a szeretet buzgó a feddésre és a kiigazításra! Ha jó magaviseletet lát, örüljön neki, de ha rosszat, korholjon és feddjen. Ne szeresd az ember hibáját, hanem magát az embert szeresd. Az embert ugyanis Isten alkotta, a hibát viszont az ember. Azt szeresd, amit Isten alkotott, de azt ne, amit az ember. Ha olykor kegyetlennek is kell lenned, történjék az mindig a jobbítás szándékával.” (Szent Ágoston)
15: Hа azonban е figyelmeztetés ellenére azt látjátok, hogy testvéretek aznap vagy később ugyanúgy cselekszik, jelentse be, aki ezt észreveszi, mivel már egy megsebzett gyógyításáról van szó. Előbb azonban avasson be az ügybe egy vagy két másik testvért,hiszen ketten vagy hárman rávehetik őt arra, hogy az illő szigorúsággal fenyítse magát. Ne tartsátok magatokat rosszindulatúnak, midőn ezt jelentitek. Sőt, egyáltalán hibásak is vagytok, ha hallgatástok által veszni hagyjátok testvéreiteket, jóllehet, az ügyet jelentve, megjavíthatnátok őt.
Ha testvérednek seb volna a testén, s félve a gyógyítástól ezt el akarná titkolni, nemde kegyetlen lennél, ha ezt elhallgatnád? De irgalmas, ha jelentenéd! Mennyivel inkább jelenteni tartozol, hogy szívének sebe végzetesen el ne üszkösödjék. (Reg. 26)
Legfontosabb azonban az, hogy milyen lélekből fakad a kímélet. Mert olykor az irgalom a büntetés, és kegyetlenség a kímélet. (Szent Ágoston)
14: Ha közületek valakiben észrevesztek bármiféle szertelenséget, azonnal figyelmeztessétek, hogy többre ne vetemedhessen, hanem minél hamarabb térjen jobb belátásra.
„Könnyen találni valakit, aki szívesen fogadja a figyelmeztetést? De vajon nem kell-e mégis meginteni és megvádolni testvérünket, hogy ne tartson a biztos halál felé? Előfordulhat, sőt gyakran meg is esik, hogy abban az órában, amikor rendre utasítjuk, elszomorodik, sőt ellenáll és vitázni kezd. Mégis, később elgondolkodik a csendben, ahol nincs más, csak Isten és ő. Akkor már nem fél attól, hogy a rendre utasítás miatt nem fog tetszeni az embereknek, de annál inkább tart majd attól, hogy nem tetszik Istennek, ha nem javul meg, ha nem vigyáz arra, hogy ezután ne tegye azt, amiért méltán illették szemrehányással., Akkor majd felfedezi és megérti, hogy amennyire gyűlöli bűnét, annyira kell szeresse testvérét, mert az nem neki, hanem csak bűnének volt ellensége. Akkor majd belátja, hogy megtiszteltetés és nem szomorúság, hogy kiérdemelte a szemrehányást…” (Szent Ágoston)
13: Ha nőt vagy férfit láttok, ne szögezzétek rá szemeteket. Amikor kimentek a monostorból, nem tilos ugyan nőket vagy férfiakat látnotok, bűn viszont őket megkívánni vagy tőlük várni ugyanezt. Vigyázzatok, a nők vagy férfiak iránti vágy nem csupán az érintés és az érzelem által ébred fel, hanem már a tekintet is vágyat ébreszt. Ne mondjátok, hogy tiszta lelkűek vagytok, ha szemetek tisztátalan, mert a tisztátalan szem a tisztátalan szív hírnöke, és az egymásba kapcsolódó tekintetek, bár hallgat a nyelv, tisztátalan szívekről tanúskodnak, melyek a testi vágy következtében kölcsönös hevületben lelik örömüket. A testek érintetlenek maradnak ugyan a tettlegesség szennyétől, de az igazi tisztaság már elhagyta erkölcsi énjüket. (Reg. 22)
„A szerzetes idézze emlékezetébe Dávid esetét. Úgy látom, hogy ez a nagy ember azért esett el, hogy mi, a kicsik, ne akarjanak olyat nézni, amitől elbuknak. Tiltsátok el tehát szemeteket a könnyelmű pillantásoktól! Ne emeljétek fel szemeteket mások erkélye vagy lapos házteteje felé. Dávid messziről látta meg azt a nőt, akinek rabságába esett. A nő távol volt, a bűnös vágy meg közel. Kint volt akit látott, s önmagában, amiért elbukott.
Figyelnünk kell a test eme gyöngeségére. Benned van a bűn, valahányszor abban gyönyörködsz, ami odakint van. Eluralkodik rajtad, ha beleegyezel. A testi gyönyört, különösen mikor meg nem engedett dologra vagy személyre irányul, fékezni kell, nem szabadjára engedni. Uralkodni kell rajta, s nem uralomra segíteni.” (Szent Ágoston)
12: Amikor útra keltek, menjetek együtt. Miután odaértetek, ahová indultatok, maradjatok együtt.
Járásotokban, magatartásotokban, viselkedésetekben semmi se legyen, ami bárki tekintetét sértené. Viselkedjetek megszentelt életállapototoknak megfelelően. (Reg. 20-21)
„Fegyelmezetlen szerzetessel találkozol? Vajon ezért az egész szerzetesség elmarasztalható? Sok szerzetes nem marad meg házában, eljárkálnak más házakba, kíváncsiak, illetlen módon beszélnek, gőgösek, fecsegők, részegesek. Jóllehet szüzek, de mit használ nekik az érintetlen test, mikor a lélek romlott? Jobb az alázatos házas állapot, mint a gőgös szüzesség. Ha házasságban élne, nem lenne apáca vagy szerzetes a neve, ami így csak felfuvalkodottá teszi.
De a rossz viseletű szerzetesek miatt vajon el kell ítélnünk a testben-lélekben szenteket? Vagy a dicséretre méltó szüzek miatt, dicsérni kényszerülnénk az eltévelyedetteket?
Ó Isten igazi szolgái, hát ennyire nem ismeritek fel a ravasz ellenség cseleit, aki neveteket dögletes bűzével mindenáron be akarja szennyezni? Hát nem látjátok, hogy ő szórta szerteszét a szerzetesi ruhába bújt képmutatók sokaságát, akik járják a tartományokat, pedig sehová sem küldték őket és sehol meg nem állapodnak és sehol le nem telepszenek?” (Szent Ágoston)
11: Ruházatotok ne legyen feltűnő. Ne ruháitokkal, hanem magatartásotokkal akarjatok tetszeni. (Reg. 19)
„Minél kevésbé kívánjuk a külső ember díszeit, a belső ember annál inkább szépségekbe tud öltözni. Ne arra gondoljatok, hogy valahogy elkerüljétek Isten büntetését, hanem arra, hogyan legyetek Isten tetszésére belső szépségetekkel, a rejtett ember díszével és a szív tisztaságával.” (Szent Ágoston)
10: A korábbi életmódjuk miatt gyengébb alkatúak más ételt kapnak. Ez ne keltsen visszatetszést és ne tűnjék igazságtalannak azok számára, akik erősebben érkeztek közétek. Ezért ne tartsák szerencsésebbnek azokat, akik olyasmit vesznek magukhoz, amit ők nem esznek, inkább örüljenek, hogy ők bírják azt, amit amazok nem bírnak. (Reg. 16)
„Szükségünk van az élelem fenntartó erejére: ha nem volna ízletes, amit szánkkal magunkhoz veszünk, nem tudnánk megenni, többnyire hányingerrel visszautasítanánk, márpedig az undor veszélyes és kerülendő. Testünk gyöngesége miatt nemcsak ételre, hanem az étel ízére is szükségünk van, de nem azért, hogy élvezetvágyunkat kielégítsük, hanem hogy megóvjuk egészségünket és enni tudjunk.
Amikor éhes vagy, szomjas vagy, a természet hiányt akar pótolni. Ez nem élvezetvágy, hanem éhség vagy szomjúság. Amikor viszont a szükséges jóllakás után, az evés vágya gyötri még a lelkedet, az már élvezetvágy, az már rossz, aminek nem szabad engedni, hanem ellen kell állni. Senkit se kényszerítsetek olyan szigorra, amit nem képes elviselni. Senkit ne vegyetek rá olyasmire, amitől vonakodik. Nem arra kell minden erőtöket összpontosítanotok, hogy bizonyos ételeket elvessetek, hanem arra, hogy megfékezzétek bűnös vágyaitokat és éberen ügyeljetek a testvéri szeretet ápolására.” (Szent Ágoston)
9: Testeteket az ételben és az italban böjttel, önmegtagadással fékezzétek meg, amennyire egészségetek megengedi. Ha azonban valaki nem tud böjtölni, legalább étkezésen kívül ne vegyen magához semmi ételt, ha csak nem beteg. (Reg. 14)
A böjt téged tisztít meg, nem mást üdít fel! Önmegtagadásaid akkor lesznek gyümölcsözők, ha másnak bőségesen ajándékozol. Az ember számára ebben az életben ez az igazságosság: böjt, alamizsna, imádság. Azt akarod, hogy imád repüljön föl Istenhez? Adj neki két szárnyat: böjtöt és alamizsnát. (Szent Ágoston)
8: Csak azt énekeljétek, amiről olvassátok, hogy énekelni kell. Ha nem ének van előírva, ne énekeljetek. (Reg. 13)
„Aki dicséretet énekel, nem csupán dicsér, hanem örvendezve dicsér. Aki dicséretet énekel, nem csupán énekel, hanem szereti is azt, akiről énekel. A dicséretben benne van a hit megvallása, az énekben pedig a szerető szív érzelme.
Amennyi időnkből telt, annyit énekeltünk, majd elhallgattunk. De vajon bensőnkben is hallgatnia kell az Úr dicséretének? Váltakozva szólhat vagy hallgathat az ének, de bensőnkben mindig hangoznia kell.
Amikor a közösségbe jössz, hogy himnuszt énekelj, hangod Isten dicséretét zengi: énekeltél, amennyit tudtál, aztán távoztál. De lelked dicsérje tovább az Urat! Ügyeid után jársz: lelked dicsérje Istent! Ételt veszel magadhoz: tedd Isten dicsőségére! S még ezt is merem állítani: amikor alszol, akkor is dicsérje lelked az Urat, mert alvásodban a lelked ártatlansága a dicsérő szó.” (Szent Ágoston)
7: Amikor zsoltárokkal és himnuszokkal Istenhez imádkoztok, szívetek arról elmélkedjék, amit ajkatokkal kimondtok. (Reg. 12.)
„Hányan adnak ki hangot, szívük pedig néma! És mily sokan hallgatnak ajkukkal és kiáltanak érzésükkel! Isten füle pedig az ember szívére figyel. Amilyen a test füle az ember szájának, olyan az ember szíve Isten fülének. Sok zárt ajkú ember nyer meghallgatást, s hangos kiáltásaik ellenére, sokan nem nyernek meghallgatást. Szívünk szeretetével kell imádkoznunk.” (Szent Ágoston)
6: Az oratóriumban senki se tegyen mást, mint azt, amire az a hely való, és amiről a nevét kapta. Ha tehát egyesek a megállapított órákon kívül is imádkozni akarnak, mert idejük engedi, ne akadályozza őket olyas valaki, aki úgy véli, hogy neki ott valami más teendője van. (Reg. 11.)
„Amikor imádkoztok, mondja, menjetek be szobátokba. Mik ezek a szobák, ha nem maguk a szívek? És becsukva az ajtót, mondja, rejtekben imádkozzatok az Atyához. Nem sokat ér tehát a szobába való belépés, ha nyitva marad az ajtó a kellemetlenkedőknek. Ezen az ajtón át alattomosan beszüremlik a külvilág és elárad bennünk. Kint vannak az ideigvaló és látható dolgok, amelyek aztán a kapun, vagyis érzékeinken keresztül, behatolnak gondolatainkba, és üres fantáziaképek tömegével zavarják az imádkozókat. Be kell tehát csukni azt az ajtót, vagyis ellen kell állni a testi érzékeknek, mert az ima ott fakad, a szív mélyén, ahol a rejtekben imádkozunk az Atyához.” (Szent Ágoston)
5: Imádkozzatok állhatatos buzgósággal a meghatározott órákban és ideig. (Reg. 10)
„Ha nem akarod megszakítani az imát, vágyódj rá megszakítás nélkül. Állandó vágyad lesz az állandó imád.
A vágy mindig imádkozik, még ha a nyelv hallgat is. Ha mindig vágyódsz, mindig imádkozol. Mikor szunnyad el az ima? Amikor kihűl a vágy. A hitben, reményben és szeretetben gyökerező állandó vágyunkkal mindig imádkozunk. Bizonyos órákban és időközökben azonban szóval is kérjük Istent, hogy a valóság jeleivel saját magunkat is figyelmeztessük. Rendszeresen vessünk számot mennyire fejlődtünk ebben a vágyban és késztessük magunkat, hogy gyarapodjunk benne.” (Szent Ágoston)
4: A testvérek ne járjanak magasra emelt fejjel amiatt, hogy olyanoknak lettek társai, akikhez közeledni sem mertek volna még a kolostori életük előtt. A szerzetesi életben a szívüket emeljék fel és ne a hiú földi javakat keressék. Nehogy az történjék, hogy a monostorok a gazdagoknak lesznek hasznára, a szegényeknek pedig nem. (Reg. 7.)
„Amint én is a magam kis vagyonkáját eladtam, és a pénzt a szegényeknek adtam, ugyanígy tegyenek azok is, akik velem együtt akarnak élni, hogy a közösből élhessünk. A mi közös, nagy és véghetetlenül gazdag kincsünk maga Isten. Teljes odaadással Neki vesd alá magad, ne lépj más útra, csak arra, amit Ő mutatott meg, aki mint Isten, nagyon jól ismeri gyönge lépteinket.
Az első út: az alázat. A második út: az alázat. A harmadik út: az alázat. S ahányszor csak kérdezitek, mindig ezt fogom mondani: az alázat.” (Szent Ágoston)
3:Akiknek semmijük sem volt, amikor beléptek közénk, ne keressék a monostorban azt, amivel odakint sem bírtak. Nincstelenségük ellenére, mégis kapják meg idebent azt, amire szükségük van, még akkor is, ha szegénységük, amikor kint éltek, még a szükségest sem adta meg nekik. Ne tartsák azonban magukat boldognak csupán azért, mivel megtalálták azt a táplálékot és ruházatot, amelyet kint nem tudtak megszerezni. (Reg. 6)
„Használd a világ dolgait, de ne ejtsen rabságba a világ. Beléptél a világba, az útján haladsz előre, de úgy jöttél, hogy nem maradsz ebben a világban, hanem kilépsz majd belőle. Haladj tehát, hiszen csak vendégfogadó ez az élet. Használd a pénzt, amint a fogadóban az utazó is használja az asztalt, a kelyhet, a korsót, az ágyat, de nem azért, hogy ott maradjon, hanem hogy tovább menjen.” (Szent Ágoston)
2: Semmit se mondjatok sajátotoknak, legyen mindenetek közös. Elöljárótok ossza ki mindegyikőtöknek az élelmet és a ruhát, azonban ne egyenlően, hanem inkább kinek-kinek szükséglete szerint, hiszen a teherbírásotok sem egyenlő. Így olvassátok ugyanis az Apostolok Cselekedeteiben is: „Mindenük közös volt és mindenkinek adtak belőle a szükségéhez mérten. (Reg. 3-4)
„Aki magában helyet akar adni az Úrnak, az ne a saját, hanem a közösség javán örüljön. Ők is ezt tették a maguk javaival: a közösbe adták.
S vajon elveszítették, ami az övék volt? Ha dolgaikat csak saját maguk számára tartanák meg, mindegyikük csak a sajátjával rendelkeznék, csak az lenne az övé, amit sajátjának mondhatott. Amikor azonban saját tulajdonát közösségivé tette, azok a javak is az övéi lettek, amelyekkel mások bírtak. Tartózkodjatok hát, testvéreim, saját javaitok birtoklásától, hogy így helyet adjatok magatokban az Úrnak. (Szent Ágoston)
1: Mindenekelőtt Istent szeressétek, aztán a felebarátot, mert ezek a nekünk adott legfőbb parancsok. (Reg. 1.)
„Amikor szereted felebarátodat és gondot viselsz felebarátodra, előre haladsz. S hová jutsz el, ha nem a mi Urunkhoz, Istenünkhöz, akit teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes elménkből kell szeretnünk? Az Úrhoz még nem jutottunk el, de velünk van felebarátunk. Vidd tehát őt, akivel jársz, hogy eljuss ahhoz, akivel örökre együtt szeretnél maradni.
Nagysága miatt a legelső parancs: az Isten szeretete, s a második a felebarát szeretete. A másodikkal kell azonban kezdened, hogy eljuss az elsőhöz.” (Szent Ágoston)
